A zsidó népesség 1786-tól kapott engedélyt a Helytartótanácstól arra, hogy letelepedjen a szabad királyi városokban. Szegeden az első hitközséget nem sokkal később, 1791-ben alapították. Az első zsinagóga 1800 és 1803 között épült fel, s nagyon hamar tönkrement. Az első, komoly építészeti értéket képviselő zsidó templom nagy testvére az új zsinagóga közelében található. Szerény méretei ellenére is a neoklasszicista építészet egyik büszkesége, Lipovszky Henrik és Lipovszky József alkotása, ma koncertek és egyéb művészeti események helyszíne. Most, amikor a nagy szegedi árvíz 140. évfordulójára emlékezünk, idézzük itt az épület falára 1879-ben héber nyelven felkerült sorokat, ezt a hitvalló erejű szöveget, magyar fordításban: „A nagy Víz áradásának emlékére, amely rátört városunkra és egész környékére, Adar hó 17-ének éjszakáján, a hét ötödik napján, az 5639. esztendőben. A vizek a frigyláda aljáig értek. Eddig jöhetsz, de tovább nem! Ezen a helyen törjön meg hullámaid gőgje!”
Az európai összefogással gyorsan talpra állt, s minden addiginál virágzóbb és modernebb Szegeden a zsidó közösség is gyarapodott lelki és anyagi erőkben, létszámban. Így bármilyen szép volt is „az ó zsinagóga” épülete, a XX. század elejére a közösség kinőtte. A hitközség – elsősorban Lőw Immánuel főrabbi tekintélyének és méltán közszeretetnek örvendő egyéniségének köszönhetően – 1900-ban megkapta az engedélyt az új zsinagóga felépítésére. Tervezője a Bécsben, a zsinagógatervezés egyik európai mesterénél, Ludwig Försternél, Budapesten pedig Lechner Ödön nagyhírű műhelyében tanult Baumhorn Lipót volt, akinek nevéhez 21 zsinagóga, illetve zsidó egyházi épület megtervezése mellett takarékpénztárak, iskolák, paloták „pauszpapírra álmodása” is fűződik. 1902-re készült el Szegeden Európa egyik legszebb zsinagógája, méreteit tekintve Magyarország második legnagyobb zsidó temploma, eklektikus stílusban. Ez a XX. század elejére jellemző stílushalmozó sokféleség a barokkos kupolaformálás, a gótikus és mór ablakok, kőrácsok és boltozási megoldások, a bizánci típusú oszlopfők és a román jellegű karzattartó oszlopok különbözőségében is harmonikus látványt nyújt, utalva az építtető vallási közösség sokszínűségére. Lőw Immánuel, aki jeles grammatikus, botanikus és irodalmár, többek között Vörösmarty költészetének rajongója is volt, a templom diadalívére nem csupán héber, de magyar feliratot is készíttetett, ezzel a szöveggel: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!”
A második jeruzsálemi szentélyre is emlékeztető oltárfal mellett a zsinagóga egyik látványcsodája a világot jelképező kupolabelső, amelynek festett üvegablaka – és a templom többi üvegművészeti remeke is – Róth Miksa három évvel fiatalabb öccsének, Róth Manónak az alkotása. A templomablakok egy részén – nyilván az Ószövetség, illetve a Szentföld flórájáról hatalmas munkát publikáló Lőw rabbi hatására is – gyönyörű, aprólékos növényábrázolások láthatók, a zsidó hitéleti jelképek – például a Tóra – megjelenítése mellett. Róth Manó szépséges munkáit a zsinagóga 2017-ben befejeződött felújításakor Pajer Károly és Holtság Károly restaurálta. A változatos, kívül-belül pompát és energiát sugárzó zsinagógaépület egyetlen szomorú helyisége az előcsarnok. Régen itt zajlott az esküvőket megelőző, ünnepélyes menyasszony-lefátyolozás, ma pedig holokauszt-emlékcsarnok, az 1944-ben elhurcolt 6600 izraelita vallású szegedi magyar emlékére, akik közül alig 1500-an tértek haza. A márványtáblákon 1900 név olvasható. A főrabbi, akit bízvást illet meg „a legmagyarabb zsidó” név, a zsinagógában kialakított gyűjtőhelyről barátja, Zadravecz István egykori katolikus tábori püspök közbenjárására nem került ugyan a haláltáborokba induló vagonok egyikébe, de 1944 nyarán, kilencvenesztendős pátriárkaként Budapesten elhunyt. Körülbelül húsz évvel korábbi portréja az ugyancsak Baumhorn Lipót tervei alapján készült, szép és harmonikus, a zsinagógáénál szerényebben eklektikus szomszédvár, a szintén 1902-ben átadott Izraelita Hitközségi Székház dísztermében látható.
Igaz ugyan, hogy a mai szegedi hitközség lélekszáma meg sem közelíti a vészkorszak előtti virágzó korszakét, de vezetői és tagjai szervesen beépülnek a XXI. századi Szeged szellemi és lelki életébe. Többek között a Szeged Város Közéleti Kávéházával közösen megrendezett szerzői estekkel, kiállításokkal, hangversenyekkel, konferenciákkal. A munkás hétköznapokban pedig a Birnfeld Sámuelről elnevezett, a kutatókat mindig tárt ajtóval és szívvel váró könyvtárral, illetve a Szegedi Egyetem Bölcsészettudományi Karán, továbbá a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtárban zajló város- és családtörténeti, néprajzi kutatásokba való bekapcsolódással. S olyan kiadványokkal, mint a könyvtárat nagy szeretettel és hozzáértéssel vezető, gondozó és gyarapító Ábrahám Vera gazdagon illusztrált és dokumentált, összefoglaló műve, a Szeged zsidó temetői. Amely nem puszta nosztalgiázásra, hanem az elődök megbecsülésére és a tőlük kapott, el nem rabolható, meg nem semmisíthető spirituális javak megbecsülésére tanít minden hívő és értékközpontú embert, zsidókat és nem zsidókat egyaránt.
