A Nemzőnek és Nemzettnek dicséret és ujjongás, üdv, tisztelet s hatalom, légyen áldás is egyben, a mindkettőjüktől Származónak légyen egyenlő dicséret. Ámen.
A Pange lingua kezdetű eucharisztikus himnusz hatodik versszaka az ötödik versszakból fakadó doxológia. Az eucharisztikus áldozat Bárányának, Jézus Krisztusnak dicsérete, amelyet a Jelenések könyvéből származó himnusz szavai zengenek, most a Szentháromság felé fordítja figyelmünket: Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számolni. Minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből álltak a trón és a Bárány előtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaág. Nagy szóval kiáltották és mondták: „Üdv Istenünknek, aki a trónon ül, és a Báránynak!” Az angyalok mind a trón, a vének és a négy élőlény körül álltak, arcra borultak a trón előtt, és imádták az Istent, mondván: „Ámen, áldás, dicsőség, bölcsesség, hála, tisztelet, hatalom és erő a mi Istenünknek örökkön-örökké! Ámen.” (Jel 7,9–12.) A himnusz dicsőítése mégis mély teológiát hordoz magában (STh Iqq27–43). Szent Tamás az Atyát Nemzőnek, a Fiút Nemzettnek mondja, de a kifejezés nem testi nemzésre utal, hanem egyrészt a Szent János evangéliumából származó filozófiai-teológiai fogalomra és kijelentésre: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél” (Jn 1,1), másrészt arra az ismeretelméleti megközelítésre, amely szerint – és ez hasonlat! – az értelemben megfoganó (ön)megértés úgy viszonyul egymáshoz, mint apa a gyermekéhez. Azt tudnunk kell, hogy Szent Tamás nem a racionalitás szintjén, hanem a hit szintjén kezeli az Istenben lévő személyek kérdését: az Igében az Atya öröktől önmagát érti meg (kép) és közli is egyben (Ige) (STh Iq33a2); az Istenben a lét és a megértés Aquinói rendszerezésében ugyanaz, ezt az egylényegű fogalom fejezi ki. Az Atya és a Fiú közötti szeretet (mint a személyek közötti lét és megismerés mozgása) a Lélek, aki szent és a kettejükből Származó (STh Iq36a1). Az Istenben lévő viszonyok, mint az atyaság, fiúság, lehelés és származás kifejezik egyrészt a személyek különbözőségét, másrészt eredendő egységüket.
