Fotó: Vatican News
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Az elmúlt napokban rövid apostoli utazást tettem az Egyesült Arab Emírségekbe. Rövid, de nagyon fontos utazást, amely az egyiptomi al-Azharban tartott 2017-es találkozóhoz kapcsolódik, és új fejezetet ír a kereszténység és iszlám közötti párbeszéd történetében, illetve abbéli elkötelezettségünk történetében, hogy előmozdítsuk a békét a világban az emberek közötti testvériség alapján.
Ez volt az első alkalom, hogy egy pápa elment az Arab-félszigetre. A gondviselés azt akarta, hogy ez egy Ferenc nevű pápa legyen, nyolcszáz évvel Assisi Szent Ferencnek al-Malik al-Kámil szultánnál tett látogatása után. Gyakran gondoltam Szent Ferencre ezen az úton: segített szívemben hordozni az evangéliumot, Jézus Krisztus szeretetét, miközben megéltem a látogatás különböző pillanatait; szívemben Krisztus evangéliuma volt, valamint az Atyához intézett ima az ő összes gyermekéért, különösen a legszegényebbekért, az igazságtalanságok, háborúk, a nyomor áldozataiért; az ima, hogy a kereszténység és az iszlám közötti párbeszéd döntő tényező legyen a béke érdekében a mai világban.
Köszönetemet fejezem ki a koronahercegnek, az elnöknek, az alelnöknek és az Egyesült Arab Emírségek minden vezetőjének, akik nagyon szívélyesen fogadtak. Az az ország sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben: kereszteződési ponttá vált Kelet és Nyugat között, soknemzetiségű és sokvallású oázissá, vagyis megfelelő hellyé a találkozás kultúrájának előmozdítására. Különösen hálás vagyok Paul Hinder püspöknek, Dél-Arábia apostoli vikáriusának, aki előkészítette és megszervezte az eseményt a katolikus közösségek számára, és köszönetem vonatkozik azokra a papokra, szerzetesekre és világiakra is, akik a keresztények jelenlétét segítgetik azon a földön.
Köszönthettem az első – ma már kilencvenéves – papot, aki odament, és sok közösséget alapított. Kerekesszékben van, vak, de a mosoly nem tűnik el ajkáról, a mosoly, mely abból fakad, hogy az Úrnak szolgált, és oly sok jót tett. Egy másik kilencvenéves papot is üdvözöltem, ő még tud járni, és ma is dolgozik, derék ember! Üdvözöltem sok papot, akik ott szolgálják a latin, a szír-malabár, a szír-malankár, a maronita rítusú keresztény közösségeket, melyeknek tagjai Libanonból, Indiából, a Fülöp-szigetekről és más országokból származnak.
A beszédeken kívül Abu-Dzabiban egy újabb lépést tettünk előre: az al-Azhar főimámja és én aláírtuk az emberi testvériségről szóló dokumentumot, amelyben együttesen megerősítjük az összes férfi és nő azon közös hivatását, hogy mint Isten fiai és leányai testvérek legyenek; ebben a dokumentumban elítéljük az erőszak minden formáját, különösen a vallási indítékú erőszakot, és elkötelezzük magunkat amellett, hogy terjesztjük a hiteles értékeket és a békét a világban. Ezt a dokumentumot sok ország iskoláiban és egyetemein tanulmányozzák majd. De nektek is javaslom, hogy olvassátok el, ismerjétek meg, mert sok indítást ad, hogy előrehaladjunk az emberi testvériségről folytatott párbeszédben.
Egy olyan korban, mint a miénk, melyben erős a kísértés, hogy összetűzést lássunk a keresztény és az iszlám civilizáció között, és hogy a vallásokat konfliktusforrásnak tartsuk, további világos és határozott jelét akartuk adni annak, hogy – ezzel szemben – lehetséges a találkozás, lehetséges a kölcsönös tisztelet és a párbeszéd, és hogy a kultúrák és hagyományok különbözősége ellenére a keresztény és az iszlám világ közös értékeket tisztel és védelmez: az életet, a családot, a vallásosságot, az idősek iránti tiszteletet, a fiatalok nevelését, és még sorolhatnánk.
Az Egyesült Arab Emírségekben egymilliónál kicsit több keresztény él: ázsiai országokból származó munkavállalók. Tegnap reggel találkoztam egy a katolikus közösséget képviselő csoporttal Abu-Dzabiban a Szent József-székesegyházban – egy nagyon egyszerű templomban –, majd e találkozás után mindenki számára mutattam be misét. Nagyon sokan voltak! Azt mondják, ha összeadjuk azok számát, akik a stadion belsejében voltak, melynek befogadóképessége 40 ezer, és azok számát, akik a stadionon kívüli kivetítők előtt követték a misét, akkor összesen 150 ezren voltak! A város stadionjában ünnepeltem az Eucharisztiát, és hirdettem a boldogmondások evangéliumát. A misében, melyben együttmiséztek velem a jelen lévő pátriárkák, nagyérsekek és püspökök, különösen a békéért és az igazságosságért imádkoztunk, főleg a Közel-Keleten és Jemenben.
Kedves testvéreim! Ez az utazás Isten egyik meglepetése volt. Dicsérjük hát őt és az ő gondviselését, és imádkozzunk, hogy az elvetett magok gyümölcsöt hozzanak az ő szent akarata szerint.
Fordította: Tőzsér Endre SP
