A hét szentje

Lelkisége, igényessége az élet különböző fordulataiban egészen egyedi volt: két lábbal állt a valóság talaján, de szellemi kisugárzása szinte földöntúlivá tette.
Ifjúkorában Szent János apostol tanítványa volt, aki később a szmirnai hívő közösség élére állította. Valóban elöljáró lett, s fontos szerepet vállalt az ókeresztény hagyomány megalapozásában. Mindig ugyanazt vallotta: Krisztus, a Mester szavai nem vesztek el az időben, s az első században szinte kiáltott az átöröklött, továbbvitt hagyomány Ázsiában.
Polikárp életútja remek bizonyítéka annak, miként fejlődött az Egyház, lépésről lépésre haladva az egység felé, amely körül annyi gond és nézeteltérés támadt. Polikárp még saját hívőtáborával is csatázott a püspök körül kialakult közösség miatt. Ugyanis sokan azt tartották: a püspök csupán elöljáró, a próféták és tanítók az istentiszteletek végzői, a tanítás áthagyományozói. A prófétáskodás később túlkapásokba csapott át, ezért e szerepet idővel az elöljáró (episzkoposz) vette át, aki természetesen fölszentelt pap volt. Történelmi szükségszerűség kényszerítette tehát az Egyházat, hogy a püspök legyen a közösség lelki vezetője. Polikárp ellenfelei úgy vélték: Jézusnak csupán látszatteste volt, így az Eucharisztiában sincs jelen valóságosan. Súlyos problémát hozott ez a tan, és csak türelemmel lehetett jobb belátásra bírni követőit. Polikárp rengeteget levelezett az egyházi közösségekkel, védve, figyelmeztetve tagjaikat: óvakodjanak a hamis prófétáktól…
Csupán a filippiekhez írt levelét ismerjük. Ebben olvasunk először a kereszt vértanúságáról, amelyet a levél szerzője maga is beteljesített életében.
Amikor római tartózkodásáról hazatért, elfogták, és a stadionba hurcolták, hogy vadállatok elé vessék egy viadalon. Ott őrjöngött a nép, a prokonzul pedig hittagadásra szólította a püspököt. A vád: „Egész Ázsia tanítója!” Máglya lobbant, de őt nem érte el a tűz. Végül kardot döftek a szívébe, aztán elégették. Hívei összeszedték csontjait, hogy eltemessék.
Polikárp vértanúsága rendkívüli hatással volt a jövendő Egyházra: atyja lett azoknak, akik tanúskodni akartak életükben Krisztusról.
Gyönyörű utolsó imádsága: „Mindenható, Atyja a te szeretett és áldott Fiadnak, aki által Rólad tudomást szereztünk, Te, istene az angyaloknak és az egész teremtésnek, az igazak egész nemzetségének, áldalak Téged…”

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..