Fotó: Merényi Zita
„Isten, aki megadja, hogy új évet kezdj, megújulásodat sürgeti. Nem akarja, hogy az új esztendőt ugyanúgy éld, mint az óévet. Azt akarja, hogy új módon találkozz Vele, s mindazokkal, akikkel csak összeakadsz. Ráléptél egy gazdagodó élet ösvényére.” (Wilfrid Stinissen OCD)
Ezzel a kölcsönbe vett idézettel szeretnénk Istentől áldott új esztendőt kívánni e sorok Olvasóinak. Egy nagyszerű, jövőre mutató tervet állít elénk a fent idézett karmelita atya. Azért ragadta meg figyelmünket ez a rövidke négy mondat, mert a polgári év kezdete arra késztet időst és fiatalt egyaránt, hogy az új esztendőre új terveket készítsen a maga számára. Viszont nem mindegy, hogy mi áll a terveink középpontjában. Ez az idézet rámutat arra, hogy egyrészt mindnyájunk életében van javítanivaló, másrészt pedig mindnyájunkban van valami egyetemes vágy arra, hogy az előttünk álló időt az eddiginél jobban használjuk fel.
Kétségtelenül segíthet bennünket a szellemi és az anyagi javakban való gazdagodás is abban, hogy örömtelibb életet éljünk. Ezekre vonatkozik a „bort, búzát, békességet” kívánó újévi köszöntés. De a hívő ember azt is tudja, hogy bár szükségünk van ezekre, akad ennél fontosabb is az életben, ami mindennél biztosabban és tartósan meg tudja adni a vágyva vágyott boldogságot: Isten jelenlétében, Istenben élni.
Sokféle módja van az isteni életben való növekedésnek, de kétségtelenül és egészen sajátos módon az Eucharisztia tudja éltetni bennünk a Krisztussal való egységet. Az Egyház mint közösség, de az egyes hívő is az Eucharisztiából nyeri és éli meg az Istennel való közösséget. Ezért, bár egész keresztény életünk középpontjában az eucharisztikus élet áll, most az előttünk álló új évben fordítsunk különösen nagy gondot erre! Tegyük egyéni igényből, de azért is, mert méltó módon kell felkészülnünk a 2020-ban előttünk álló rendkívül megtisztelő feladatra. Magyarország, azon belül az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye kapta a lehetőséget, hogy megrendezze az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Nem kétséges, hogy ez a rendezvény akkor lehet maradéktalanul sikeres, ha nemcsak a szervezés szintjén, hanem lelki módon is jól felkészülünk rá. Ezért 2019-ben minden plébánián fordítsunk nagy gondot az eucharisztikus lelkület növelésére. Ez történhet a gyermekek hitoktatásában, a felnőttek katekézisében, a szentségimádásban vagy éppen az erről a témáról szóló konferenciákon. Mindegyik elhagyhatatlanul szükséges, mégis helyezzük figyelmünket legfőképpen az Eucharisztia ünneplésére, a szentmisére. A II. vatikáni zsinat szerint ez a „csúcs és forrás”, amely leginkább meghatározza katolikus hitéletünket.
Kérjük a papokat és a hitoktatókat, hogy az idei évben ez a törekvés álljon leginkább plébániáink életének középpontjában! Meg kell újulnunk, mert Isten azt akarja, hogy ebben az évben új módon találkozzunk Vele. Minden plébániának meg lehet a saját helyzetére és igényeire figyelő lelkipásztori terve, de a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való készület épüljön be minden hívő közösség életébe!
Fontos továbbá, hogy a hívő életünkhöz tartozó, visszatérő ünnepeinket és rendezvényeinket tartsuk meg hűségesen, mert ezek alkotják közösségi vallásos életünk gerincét. Legtöbbször bennük mutatkoznak meg az egyes közösségek sajátosságai is. Nagy kísértés lehet a megszokottság és a kifáradás. A muszlim hívők nagyszámú megjelenése és lendületességük láttán többen úgy gondolják, hogy az európai kereszténység kissé kifáradt. Lehet ebben valami igazság. Ezért küzdenünk kell az elfáradás és a fásultság ellen minden eszközzel, különben még az ünnepeink is kiüresednek. A zsoltáros kijelentése álljon a szemünk előtt: „Boldog a nép, amely tud ünnepelni. Az ilyenek arcod világosságánál járnak, Uram.” (Zsolt 89,16.)
Az élet és a hit erejét mutatják a családi és egyházi ünnepeink. Ezért is fontos az írásunk elején idézett tanítás: „Isten, aki megadja, hogy új évet kezdj, megújulásodat sürgeti. Nem akarja, hogy az új esztendőt ugyanúgy éld, mint az óévet.” Egyénnek és közösségnek egyaránt szüksége van a megújulásra is. Ne ragaszkodjunk értelmetlenül a kiüresedett szokásokhoz, amelyek lehet, hogy már azoknak sem jelentenek sokat, akik görcsösen igyekeznek megtartani őket. Legyünk nyitottak az új formákra, adjunk lehetőséget a Lélek új kezdeményezéseinek megmutatkozására! Máté Péter egyik jól ismert slágere is ezt juttatja eszünkbe: „ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk”. Adja Isten, hogy a mindig tevékeny Szentlélek alakítsa vallásos életünket és közösségeinket! Nem mindig tudjuk, hogyan és ki által, de Isten gondoskodik arról, hogy az Egyház folyton megújuljon. Jézus, amikor az újjászületés szükségességéről tanította Nikodémust, azt mondta neki: „A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.” (Jn 3,8.)
Végül hadd hívjuk fel Olvasóink figyelmét arra is, hogy 2019-ben emlékezhetünk a négyszáz évvel ezelőtt brutálisan meggyilkolt kassai vértanúkra, a vallási türelmetlenség e három áldozatára. Több szempontból is fontos, hogy emlékezzünk rájuk – ez bizonyára az év folyamán ki is fog derülni –, itt csak egyetlen lényeges dologra szeretnénk utalni. A sokféle feszültségtől terhes európai politikai helyzetben ezek a vértanúk csupán származásuknál fogva is rámutatnak arra a Katolikus Egyházat sajátosan jellemző lelki egyesítő erőre, amely őket a közös vértanúságra vezette: Kőrösi Márk horvát, Grodziecki Menyhért lengyel, Pongrácz István erdélyi. Az Európát jellemző vallási sokféleség sajnos sok új feszültség melegágya ma is, de a legnagyobb baj mégis a szekularizáció, amely újra és újra egyenesen a vallásos világnézet elleni agresszív fellépéshez vezet. Legutóbb, karácsony előtt a budapesti Kossuth téren, sok közismert politikus jelenlétében skandálták: „Gyújtsd fel a fenyőt, gyújtsd fel a jászlat!”, és így tovább. Az ott elhangzott blaszfémia nyomdafestéket sem tűr.
Egy ilyen nagyon bonyolult európai és világhelyzetben törekedjünk vallási életünkben újjászületni. Ehhez az egyéni és a családi megújuláson keresztül vezet az út. A Szentlélek vezessen mindnyájunkat az új esztendőben e „gazdagodó élet ösvényére”!
Veres András győri megyéspüspök,
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke
