A házasság művészet és extrém sport

Fotó: Merényi Zita

„Meghívtál, hogy vízre lépjek, / Hol nélküled elsüllyedek…” – alig pár perce vagyunk jelen a zalaegerszegi Családkapocs találkozón, amikor megüti a fülemet ez a népszerű dicsőítő dal a programot felvezető szentségimádáson. Igen, a családi élet minden társadalmi és egyéb intézkedés dacára hatalmas ugrás a semmibe, az ismeretlenbe… Mielőtt a konyhafilozófiát tökélyre vinném, beugrik Dragomán György ismert novellája a házasságról, az Oldszkúl hárdkór házasság: „Én azt mondom, hogy a házasságot csakis megszállott fanatizmussal szabad csinálni (…) Ez így tényleg extrém sport. Olyan, mint kiugrani ejtőernyővel, csak nem két percig tart. Hanem a tervek szerint örökké.”
Zalaegerszegen, a Mindszenty József Általános Iskolában mintegy négyszáz jelenlegi és reménybeli extrémsportoló gyűlt össze, a legkisebbtől, az édesanyja testében növekvőtől egészen a nyugdíjaskorúig. A szentségimádás után a felnőttek négy, a gyerekek öt különböző szemináriumi program közül választhattak három turnusban, délután pedig a szentmisén jött össze újra a nagy csapat.
„Mit jelent, hogy te meg apa házasok vagytok?” – kérdezte a négyéves kislány az anyukájától, aki némi gondolkodás után így felelt: „Azt, hogy szeretjük egymást, hogy segítjük egymást.” „Akkor te meg apa nem vagytok mindig összeházasodva?” – hangzott el az újabb kérdés. Székely János szombathelyi megyéspüspök a szentmise kezdetén ezzel a kis párbeszéddel érzékeltette, hogy a házasság kapcsát mindig meg kell erősíteni. S nemcsak a házastársak közötti kapcsolatot, hanem azt is, ami Istenhez fűz bennünket, továbbá a szülő(k) és a gyermek(ek) közötti kapcsolatot és a családok közötti, egymást erősítő kapcsolatokat is. A házasságban két gyönge láncszem van, a férfi és a nő, és egy erős: Isten, ő a legerősebb családkapocs – figyelmeztetett a főpásztor.
A szép házasság alapképlete: ketten hármasban – Székely János a szentbeszédben már Gyökössy Endre szavaival fonta tovább gondolatmene­tét. Két ember egymás iránti szeretete hatalmas szikla. Ha ezen állnak, akkor fentről nézve minden más apró kavicsnak tűnhet, ám ha ez a szikla szétrepedezik, akkor a két ember lehuppan a földre, és a hétköznapi problémákon sem tud olyan könnyedén úrrá lenni. Ezt a sziklát állandó figyelemmel lehet erőssé tenni. A férj például azzal szilárdíthatja meg, ha egy életen át tud udvarolni, a feleség azzal, ha nem sértődik meg a nehéz helyzetekben, hanem bölcsen jelzi, hogy mi a gond. De a gyermekek is részei a családnak, rajtuk áll a családi békesség – tette hozzá a püspök.
A Székely János által elmondottakkal, ha kicsit más formában is, találkozhattunk A házasság művészete című szemináriumon is. Itt egy-egy romantikusan megterített, rózsával díszített asztalka mellett foglaltak helyet a párok. A szemináriumot vezető házaspár, Anita és Jankó egy munkafüzetből és DVD-kből álló komplex amerikai sorozatba adott betekintést szűk egy órában. A Meggyengülő szeretet című film nyomán azon gondolkodhattak el a párok, hogy a házasságuk ideje alatt mennyire szigetelődtek el egymástól, és mi volt az, ami segítette őket abban, hogy ez a távolodás ne történjen meg.
Bár a téma alaposabb kivesézése inkább estére vagy más alkalmakra maradt, a kisfilmben szereplő párterapeuta szavai biztosan sokak fülében visszacsengenek. Egy fiatal házaspár az első párterápiáján vesz részt, a szakember pedig sokat sejtetően, kissé beképzelten azt mondja, tudja, mi a probléma a házasságukkal. „Önöknek nem problémájuk van, hanem a probléma Ön” – fordul a férfihoz. Majd amikor a feleség már elégedetten bólogathatna, a terapeuta rámutat: „és Ön”. Milyen igaz, hogy önzőek vagyunk, és bár a házassági fogadalomkor azt mondjuk, tiszteletet, figyelmet és szeretetet adunk majd a másiknak, valójában inkább azt várjuk, hogy mi kapjuk meg mindezt a párunktól. Nagyon elgondolkodtató volt a filmben Ádám és Éva történetének művészi feldolgozása, amely rávilágított arra, hogy a házasságban lelki harc folyik, és van ellenségünk, de az nem a házastársunk, hanem a bűn és a kígyó: a bűnre csábító. Megfontolandó az a hasonlat is, hogy a házasságban a két fél olyan, akár két dörzspapír. Segítik egymást a csiszolódásban, a tökéletesedésben, még ha fájdalmak árán is…
Éppen erre a programra volt kíváncsi Kabay Zoltán és Kabay-Melega Anikó, akik három fiukkal Szombathelyről érkeztek az egyházmegyei találkozóra. Nyáron részt vettek egy négynapos családtáborban. Az ott megtapasztalt lelki megújulás indította őket arra, hogy eljöjjenek erre a találkozóra is. Bár a három kisfiú mellett minden nap egy túlélés, mondják, esténként igyekeznek időt fordítani a beszélgetésre. Úgy látják, A házasság művészete című munkafüzetnek nagy hasznát vehetik, és a családközösségük számára is jó témát szolgáltathat majd. Hasznosnak találják a kiadványt a jegyes­oktatásban is, amelybe házaspárkísérőként szeretnének bekapcsolódni.
A lelkinapot a szervezők úgy tervezték meg, hogy a házaspárok az előzetes regisztráció során maguk választhassák meg, milyen programokon vesznek részt – mondta el Varga Péter lelkipásztori munkatárs, az egyik szervező. Péter a feleségével részt vett azon a Szűz Mária Szeplőtelen Szíve Plébánián megtartott programsorozaton, amely öt-hat alkalmat ölelt fel, A házasság művészete címmel. Azt tapasztalták, hogy tizenhat évi együttélés után is vannak még a kapcsolatukban érintetlen területek, amelyekről hasznos lehet beszélgetni. A Zalaegerszegen első alkalommal megrendezett lelkinappal az volt a céljuk, hogy a szülők nyugodtan odafigyelhessenek egymásra, átbeszélhessék a házasságukat. Ezért is szerveztek külön programokat a gyerekeknek, természetesen a fel­ügyeletet is biztosítva számukra.
A felnőttek papi előadásokon, az ima erejéről tartott tanúságtételen vehettek részt, illetve rövidfilmeket nézhettek meg. A gyerekekre pedig technológiai, illetve ökológiai inter­aktív előadás várt. Választhattak a focizás, a kötélugrás és a mozizás közül is, illetve minden korosztály számára volt logikai játszóház, kézművessarok, imaösvény, játék a Biblia útjain, sőt az igazán merészek kipróbálhatták, ismerik-e annyira Kis Szent Teréz gondolatait, hogy tudásuk segítségével kimeneküljenek egy szabadulószobából.
A felnőtteknek szóló szemináriumokon Székely János is előadást tartott, a mesének a gyermeknevelésben betöltött szerepéről. Nem véletlen, hogy Jézus sok történetet, példabeszédet mondott, mert azt a nagy történetet akarta átadni, hogy Isten szeretetből teremtette meg a világot és az embert – fogalmazott. – Szeretetből alkotott, és magához emel minket. Az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszéd jól mutatja ezt a jézusi gondolkodást. Az őt faggató farizeus kérdésére – Ki az én felebarátom? – Jézus mondhatta volna egyszerűen azt, hogy mindenki felebarát. Ám ő nem elméleti síkon akart válaszolni, hanem hatni akart, nevelni, ezért az irgalmas szamaritánus történetével felelt. S ezáltal rávilágított arra, hogy nem az az igazi kérdés, ki az én felebarátom, hanem hogy én felebarát vagyok-e, segítek-e annak, akinek szüksége van rá.
Ahogyan Jézus történeteinek, úgy ősi meséinknek is fontos mondanivalójuk van. A próbatételek arra mutatnak rá, hogy az életben – a házasságban, a családban is – nap mint nap újabb nehézségekkel kell megküzdenünk. Népmeséinkből megtanulhatjuk azt is, hogy nem mind arany, ami fénylik, s attól, hogy valaki rendkívül gazdag, még lehet boldogtalan. Székely János visszaemlékezett arra is, milyen sokat jelentett neki és testvérének, hogy a családban időről időre meghallgathatták szüleik megismerkedésének és összeházasodásának történetét. Hangsúlyozta, minden gyerek számára fontosak a hasonló családi történetek. Arra kérte a szülőket, hogy szabadítsák meg gyermekeiket a telefon és a számítógép rabságából, és lehetőleg olvassanak vagy mondjanak nekik mesét, hogy használhassák a fantáziájukat.