Fotó: Bodó Imre
Megemlékező szentmisét tartottak a göllei temetőben, az 1788-ban épült Szent Vendel-kápolnánál, október 20-án délelőtt. A szertartás főcelebránsa Mayer Mihály nyugalmazott pécsi megyéspüspök volt, akivel régi jó kapcsolatokat ápolok. Amikor felkértem a liturgia megtartására, a következőt mondta: „Fekete István szülőfalujáról van szó, vállalom!” Az ünnepi szentmisén a házigazda Szalai Jeremiás göllei prépost, plébános volt, aki köszöntötte a püspököt és a göllei, fonói, kisgyaláni, dombóvári és kaposvári zarándokokat. Jelen volt Németh Antal dombóvári és Bartha Zsolt szakcsi plébános is. Ebben a kápolnában püspök és ennyi pap valószínűleg még soha nem misézett. A kápolna az 1760 és 1798 között Göllén szolgáló Kalló Antal plébános idejében épült. Latin nyelvű historia domusát a plébánián őrzik.
Mayer Mihály püspök többek között arról beszélt, hogy a mai kor párhuzamot von két szent, Vendel és Ferenc között. Ám nekünk nem ezt kell tennünk, hanem a tartalmat keresnünk – mondta, majd így folytatta: „A teremtett világ romlatlanságáért könyörgünk. Szent Vendel az embernek Istenhez fűződő belső viszonyát tárja elénk. Miként kell válaszolnunk Isten nagylelkűségére? Úgy, hogy értékeinket nem a külső emberi mérce igazítja, a pénz, a gazdagság, a hatalom és az elismerés. Isten szeretetének mérlegén vagyunk. E szeretet alakít, gazdagít bennünket, és ezáltal békességben, megelégedettségben, rivalizálás nélkül élhetünk.”
Miként bizonyítja ezt Szent Vendel? – tette fel a kérdést a szentmise szónoka, majd válaszként röviden ismertette Szent Vendel életét: – Neve – Wendelin, Wandelu, Wánderer, Pilger – az jelenti: természetjáró, zarándok. Egy XIII. századi legenda szerint ír–skót királyfi volt, aki frankok földjére ment, Trierbe. Ott is halt meg Trier közelében, 617-ben. Remeteéletet élt. Vendel tehát elhagyta apját, anyját, hazáját, a rá váró koronát, magára öltötte a zarándokok köntösét, és Isten szolgálatába állt. Úgy gondolta, hogy e hívás Isten akarata. Kezdetben disznókat, később marhákat, végül juhokat őrzött. Egy alkalommal a botját a földbe szúrva vizet fakasztott, mely gyógyító erejű volt az emberek és az állatok számára egyaránt.
Vendel tiszteletére sok kápolna és templom épült. Magyarországon negyvenkettő, de ez a szám nem teljes. A hivatalos felsorolásból a göllei kápolna is hiányzik, amely 1788-ban, kétszázharminc évvel ezelőtt épült. Szent Vendel napja Göllén fogadalmi ünnep. Az itt élő emberek ugyanis az 1754-es dél-dunántúli nagy marhavész idején fogadalmat tettek, s 1760-ban fogadalmi keresztet állítottak, amely a mai napig is itt áll a kápolna előtt – mondta el beszédében Mayer Mihály nyugalmazott pécsi püspök.
Azt is hangsúlyozta, hogy elődeink az állatokat nem kedvtelésből tartották, s nem is csak igavonóként használták, hanem az állat volt a megélhetésük alapja. Fekete Istvánról szólva úgy fogalmazott: A táj, az erdő, a különböző állatok megszemélyesítő elbeszélését Gölle szülötte írta le a legpontosabban. Bányász István szavaival: „Elszórta a természet szeretetének jeleit a könyvek lapjai közé, mint a gyöngyöt.” Fekete István pedig így írt a templomról: „Ha valakinek, hát az írónak kell tudnia, hogy nem az a fontos, miből van a templom, hanem az a fontos, hogyan imádkoznak benne.”
A püspök arról is beszélt, milyen fontosnak tartja, hogy az emberek megőrizzék a hagyomány gyökereinek egészségét. Mint mondta, örül annak, hogy ilyen sokan eljöttek a göllei temetőbe, s biztos abban, hogy az elődök tisztelete, az állatok és a természet szeretete hozta el a zarándokokat a megemlékező szentmisére. Mayer Mihály nyugalmazott megyéspüspök a következő szavakkal zárta szentbeszédét: „Szent Vendel közbenjárása és a gölleiek fogadalma segítse a jelenlévőket abban, hogy a teremtett világ harmóniája biztonságot nyújtson az emberi élet küzdelmeiben!”
A szentmise a Téged kérünk esedezve kezdetű Szent Vendel-énekkel zárult. A megemlékezésen az Alcsútdobozról érkezett Mészáros János Elek magánénekes egyebek mellett az Ave Maria egyházi éneket adta elő. A szentmise után a püspök és a vendégek felkeresték a nagy magyar író, Fekete István és felesége sírját.
