Fotó: Mudrák Attila
A kiállítást a NEK titkársága és az esztergomi Keresztény Múzeum közösen hozta létre. A nagyszámú érdeklődőt Fábry Kornél, a NEK általános titkára és Vashegyi György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke köszöntötte.
Fábry Kornél elmondta: e kiállítás anyaga kétezer évvel ezelőtt jött létre, amikor Isten úgy döntött, hogy emberré lesz. Meghalt értünk, majd feltámadt, felment a mennybe, de azóta is itt van velünk, az Oltáriszentségben. Isten jobban ismer bennünket, mint mi magunkat, tudja, hogy az embernek tapasztalásra is szüksége van, ezért az Egyház történelme során százhetvennél is több hivatalosan kivizsgált és elismert eucharisztikus csoda történt. A 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve vetődött fel az az elképzelés, hogy bemutatnak néhányat azok közül a hitünket erősítő eucharisztikus csodák közül, amelyeket a művészet megörökített – mondta a NEK általános titkára. Vashegyi György örömét fejezte ki, hogy a Magyar Művészeti Akadémia adhat otthont ennek a tárlatnak. Egyúttal bejelentette: az akadémia 2019-ben megrendezi Az Oltáriszentség tisztelete a középkortól napjainkig című kiállítást, 2020-ban pedig Az 1938-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus emlékezete című tárlatot, amely a Műcsarnok épületében lesz látható. A kiállítást Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek nyitotta meg. Beszédében elmondta, hogy a jeruzsálemi keresztényeket már a kezdet kezdetétől az különböztette meg a többiektől, hogy népük tagjaival együtt imádkoztak a jeruzsálemi templomban, de a „kenyértörést házanként végezték”. Az eucharisztikus lakoma, Krisztus utolsó vacsorájának megjelenítő emlékezete a keresztény közösség legsajátabb, legszentebb cselekménye volt. Szent Pál és az általa alapított közösségek már az I. század közepén vagy kevéssel azután vallották, hogy a kenyér, amelyet ilyenkor megtörnek, Krisztus testéből részesíti azokat, akik fogyasztják, a kehely pedig, amelyet megáldanak, Krisztus vérét tartalmazza. E meggyőződésnek felelt meg aztán az a tisztelet, ahogyan a hívők a szent színekkel bántak. Jusztinosz első apológiájában valamivel 150 után arról ír, hogy a betegeknek is elviszik a megszentelt színeket. A III. század eleje táján keletkezett egyházfegyelmi irat, az úgynevezett Traditio Apostolica pedig arról beszél, hogy az átváltoztatott kenyeret és bort gondosan kell kezelni, nehogy a vérből egy csepp is a földre essen, és valami démon felnyalja azt. Keresztény körökben elterjedt volt az a szemlélet, amely a pogány isteneket létező démonoknak tekintette, s a tiszteletükre kiöntött bort mintegy számukra bemutatott áldozatnak, úgynevezett libatiónak fogta fel. A keresztény gondolkodás azonban, mint látjuk, sajátos öröksége alapján eltért a környező pogány mentalitástól.
De ennél több is történt – hangsúlyozta a bíboros. – Az Eucharisztia őrzésének és tiszteletének fokozatosan különleges formái fejlődtek ki, amelyek gyakran a népek képzeletvilágát is megszólították, és ösztönzést adtak olyan szokások kialakulásához, amelyek a vallási néprajz körébe sorolhatók. Ilyen például az elsőáldozó gyerekek sajátos ruhája (esetleg egységes fehér ruhája), az újonnan szentelt papok első miséjének különleges tisztelettel való megrendezése, nagycsütörtöktől nagyszombatig a szent sír látogatása és díszítése, s különösen a barokk kortól az Oltáriszentséget körbehordozó úrnapi és más körmenetek. Egyes helyeken a haldoklókhoz is díszes menetben vitték az Oltáriszentséget.
Különleges szokások kapcsolódtak a Szentostyához is, amely a latin Egyházban, az örményeknél és a maronitáknál kovásztalan kenyérből készül, a többi keleti Egyházban pedig kovászosból. A nagyobb méretű, azaz a miséző papok számára készült ostyákra a sütés során különböző ábrákat préseltek, melyek Krisztus jelenlétére utaltak. De újra és újra elterjedtek a Szentostyáról szóló csodálatos hírek is. Ezek közül a leggyakoribbak arról szólnak, hogy az átváltoztatott ostyán vér mutatkozott. Vérző Szentostyákról már a keresztény ókorból is maradtak fenn legendás híradások. A XIII. századtól kezdve gyakoriak azok az elbeszélések (német területen mintegy száz ilyen ismert), amelyek egy bizonyos helyhez kapcsolódnak. E történetek többnyire arról adnak hírt, hogy az átváltoztatott Szentostyát valamilyen gyalázat éri, s ezt követően vérezni kezd. A vérző ostyát elrejtik, de az felragyog, így megtalálják, végül ünnepélyesen felemelik, és tisztelettel veszik körül. Nemritkán előfordult, hogy azokon a helyeken, amelyekhez ilyen esemény fűződött, felállították a fájdalmas Krisztus szobrát. A vallásos tisztelet igazi tárgya Jézus szenvedése volt – hangsúlyozta Erdő Péter.
Isten nemcsak gondolatok révén tart kapcsolatot az emberekkel, hanem az anyagi valóság teljességén keresztül is. A megtestesülés titkában a Teremtő közösséget vállal az anyagi világgal, hogy teljesen kimondhassa számunkra mindazt, amit az emberrel közölni akar. Ám ez a megtestesülés sehol sem valósul meg igazán. Jézus Krisztusban történik meg. Ő hagyja követőire és az emberiségre testének és vérének titokzatos lakomáját, amely már itt, a földön az örök életbe kapcsolja az embert – zárta gondolatait a bíboros.
Kontsek Ildikó, a kiállítás kurátora, az esztergomi Keresztény Múzeum igazgatója röviden bemutatta a tárlatot. Elmondta: a műveket egyrészt a Keresztény Múzeum anyagából válogatták össze, másrészt kortárs alkotók művei is láthatók a termekben. A múzeum gyűjteményének részét képező történeti darabok az európai középkort, a reneszánsz időszakát és a barokk kort, illetve a XIX. század historizmusát elevenítik meg. A jelen kor alkotói közül pedig olyan művészeket hívtak meg a tárlatra, akik munkáik révén Isten és ember titokzatos és bensőséges kapcsolatára irányítják a figyelmet. Így kapott helyet a kiállítás központi helyén Kisléghi Nagy Ádám keresztre feszítést ábrázoló festménye, amely a 90-es években készült. Kontsek Ildikó külön köszönetet mondott a kiállítás teológiai szakértőjének, Török Csabának, aki az alkotásokhoz mellékelt szövegeket válogatta, valamint Zalavári Tibor látványtervezőnek.
A megnyitón Pálmai Árpád, az Esztergomi Hittudományi Főiskola musica sacra tanára közreműködött, aki az Oltáriszentséget dicsőítő himnuszokat énekelt saját orgonakíséretével.
A kiállítás szeptember 26-ig tekinthető meg.
