Fotó: Merényi Zita
Az ünnepnap Erdő Péter bíboros, prímás által bemutatott szentmisével és elsőáldozással zárult.
Az Európa-naphoz kapcsolódó dorogi kiállításon bemutatták az egykori község – ma már város – fejlődését, a bányászok életéhez kapcsolódó, háború előtti fejlesztéseket, illetve azt, hogy a régi épületeket hogyan újították fel és látták el új funkcióval. Külön hangsúlyt kapott a kiállításon az úgynevezett Szénoltár, amelyet a budapesti eucharisztikus kongresszus tiszteletére emeltek a Szent Borbála-templom előtti téren. 1938. május 30-án harmincezer ember volt jelen, amikor először helyezték el rajta az Oltáriszentséget. A Haranghy Jenő által megálmodott alkalmi oltár több mint huszonöt éven keresztül állt, később elbontották. Emléke ma is eleven él Dorogon. A térről nyíló Szent Borbála-templom a helyi bányászhagyományok őrzésének egyik kiemelt helyszíne.
Nagy érdeklődés mellett tartották meg május 12-én az Eucharisztia 1938–2020 kiállítás megnyitóját és az utána következő konferenciát is, amelynek első előadója Török Csaba teológus, egyetemi tanár volt. Előadásában többek között arról beszélt, milyen szerepet töltött be a Bibliában a kenyér és a bor az Eucharisztia megalapítása előtt. Hangsúlyozta: a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus a kenyér és a bor jeléhez vezet el bennünket. Az ünnepi időszak lehetőséget kínál arra, hogy végiggondoljuk, újra megtaláljuk keresztény identitásunkat, s felismerjük, mit üzen számunkra Krisztus eucharisztikus kenyere és bora.
Klimentné Ferenczy Andrea evangélikus lelkész előadásának címe a következő volt: Egy asztal vendégei vagyunk – Eucharisztia a Szentírás alapján. A lelkésznő arról beszélt, hogy Jézus új közösséget alapított, és új értelmet adott a kenyérnek és a bornak, hiszen az úrvacsorai közösség az ember javát szolgálja.
Németh Tamás egyetemi tanár, a Pápai Református Teológiai Akadémia rektora Az Úrvacsora mint a Krisztussal való közösség címmel tartotta meg előadását.
A konferencia utolsó előadója Tittmann János, a város polgármestere volt. A szent és a profán viszonyát vizsgálva bemutatta, hogy minden közösségnek, népcsoportnak, kultúrának szüksége volt és van a szentre. A konferencia után a jelenlévők többsége átvonult a közeli Szent Borbála-templomba, ahol Erdő Péter bíboros főcelebrálásával mutattak be szentmisét. A szertartás során a környező egyházközségek fiataljai közül huszonhatan először járulhattak szentáldozáshoz.
Szentbeszédében a főpásztor az elhangzott szentírási részek alapján arról szólt, hogy Krisztus mennybemenetelének ünnepe a mi reménységünket is mutatja, a mi emberségünkről is többet árul el, mint amit gondolni szoktunk róla. Földi életünk csak egy része a létünknek. Most úton vagyunk, a cél felé tartunk, és nem mindegy, hogy útközben a földön vagy a mennyben gyűjtünk-e kincseket. A bíboros hozzátette: A régi dorogiak, amikor az 1938-as eucharisztikus kongresszus tiszteletére oltárt emeltek a Jubileum téren, jól tudták, miféle kincseket érdemes gyűjteni. Tanuljuk meg tőlük, hogy Istennek ajánljuk, ami a legszebb és a legfontosabb az életünkben.
A záróáldást követően a templom előtt álló keresztnél, amely a bányászok helytállását és a tárnák mélyén meghaltak emlékét őrzi, felavatták az új díszkivilágítást, amely mostantól az esti sötétségben is jelzi a dorogiak hitét, áldozatvállalását.
