Születéséért idős szülei sokat imádkoztak. Világrajövetelekor (1381) egy égi hang azt kérte, hogy Ritának nevezzék el, ami igazgyöngyöt jelent. Apáca akart lenni, szülei azonban már korán odaígérték a kezét egy helybeli fiatalembernek, aki vad és erőszakos ember hírében állt. Tizenkét évesen ment férjhez, két gyermekük született. Férje rossz természetét hősies türelemmel viselte. Csak egy feltétele volt: hogy templomba járhasson. Szelídségével, elfogadásával hosszú évek során sikerült megváltoztatnia, Istenhez vezetnie a férjét. Az addig békétlen, durva férfi teljesen átalakult. Ám egyik régi ellensége végül megölte. Nemsokára két kisfiuk is meghalt.
Rita ekkor szétosztotta vagyonát, és jelentkezett az ágostonosok casciai Mária Magdolna-kolostorába, ám özvegysége miatt háromszor is visszautasították. Végül azonban 1407-ben csodálatos módon bejutott: legendája szerint Keresztelő Szent János, Szent Ágoston és Tolentinói Szent Miklós vitték be a kolostorba egy éjjel.
Mivel nem tudott olvasni, és emiatt a többiekkel zsolozsmázni sem, más imádságok elmondására kötelezték. Kitűnt a nővérek közül türelmével és jámborságával. Különös tisztelettel elmélkedett Krisztus szenvedéseiről, s arra vágyott, hogy osztozhasson bennük. Egy napon, amikor a feszület előtt térdelt, úgy érezte, mintha a töviskorona egyik tövise a homlokába fúródna. Mély seb képződött azon a helyen, és később elmérgesedett. Emiatt elkülönítették a nővérektől. Csak egy római zarándoklat alkalmával mehetett emberek közé, az Úr ugyanis könyörgését meghallgatva arra az időre láthatatlanná tette a sebet, de úgy, hogy fájdalmai megmaradtak.
Utolsó éveit ágyhoz kötve töltötte. 1447-ben halt meg. Testét soha nem temették el, mert csodálatos módon nem látott romlást. Sértetlenül került ki a tűzvészből is, melyben néhány évvel halála után cédrusfából készült koporsója porrá égett. Új koporsóját nagy tisztelője, Cesco Barbari casciai asztalos készítette el, aki súlyos betegségből gyógyult meg Rita közbenjárására.