A főpásztor szerint az emberi lényt életének egyetlen szakaszában sem lehet úgy kezelni, hogy nem veszünk tudomást méltóságáról. Ha ezt tennénk, akkor olyan társadalom felé haladnánk, amelyben az eugenetika, a fajnemesítés törvényes lenne, ahol a legkisebb fogyatékkal élő személy is fölöslegesnek érezné magát, ahol úgy döntenek, hogy számára nincs hely a társadalomban.
Ezért szükséges végiggondolni, milyen világot, milyen életet akarunk – hangsúlyozza Pontier marseilles-i érsek. Ez a világ legyen testvéries, reményteli, ahol senkit nem hagynak magára, ahol a szolidaritás véget vet a halál, a csüggedés, az elhagyatottság gondolatainak. A halált választani vagy a halált nyújtani valakinek csakis az elkeseredés és a mélységes magány jele lehet. A francia püspökök a gyöngédség és a testvéri jelenlét bátorságára szólítanak, ami lehetővé teszi, hogy az ember mindvégig szeretettnek és szeretetre méltónak érezze magát.
Forrás: Vatikáni Rádió