Ebben a kötetében a kegyelem életátformáló hatalmát mutatja be, azt vizsgálva: ha a kegyelem Isten legnagyobb ajándéka a világ számára, hogyan valósul meg a gyakorlatban? S érvényes lehet-e az olyan szörnyűséges rémtettek idején, mint a holokauszt vagy a Gulag-táborok borzalma, a ruandai vagy a boszniai népirtás?
Yancey megdöbbentőnek és botrányosnak nevezi a kegyelmet, amely azonban a legnagyobb ajándék a világ számára. „Egy csillag, amely nagyobb erőt képes kibocsátani, mint akár a bosszúvágy, akár a rasszizmus vagy a gyűlölködés.” A szerző tényként állapítja meg, hogy a társadalmi intézmények a kegyelem teljes hiányára alapozzák működésüket, és ragaszkodnak ahhoz, hogy mindent ki kell érdemelni. Gyakran a családok életében sincs jelen a kegyelem, a problémás, a „fekete bárány” családtagokkal szemben türelmetlenek vagyunk, vagy menekülünk tőlük.
A könyv szerzője emlékeztet arra: Jézus tisztában volt azzal, hogy mennyire ódzkodunk a kegyelemtől, ezért az ő világában mindent elárasztott a kegyelem. „A nap egyformán süt igazakra és hamisakra; a madarak nem vetnek, nem aratnak, hanem ingyen csepegtetik a magot…” A kegyelem ingyenes. Nem gondolhatjuk, hogy „valamiféle kedves, nagypapás gesztus, hiszen szerfölött magas áron, a Golgotán keresztül jutottunk hozzá”. Jézus megváltó kereszthalálával nyílhatott módja Istennek arra, hogy megbocsásson nekünk – írja Philip Yancey. Rámutat: a világ működési elve a kegyelem hiánya, minden attól függ, hogyan teljesítünk. Jézus országában ezzel szemben más szabály érvényesül, „itt nem a mi teljesítményünk a mérvadó, hanem az övé. Nincs szükség arra, hogy felmutassunk valamit, elég egyszerűen követnünk őt, hiszen már elnyerte – nem is akármilyen áron – Isten elfogadó szeretetét számunkra. (…) A sebeink és a hibáink azok a repedések, amelyeken keresztül a kegyelem behatolhat az életünkbe.”
A könyv írója több konkrét példát is említ, melyekből egyértelművé válik: a kegyelem hiánya „csendben, észrevétlenül gyilkol, mint valami mérgező, kimutathatatlan gáz. Egy apa úgy hal meg, hogy nem bocsátottak meg neki. Egy anya fél életen át nem áll szóba fiával, akit egykor testében hordozott.” S a méreg észrevétlenül lopakodik tovább nemzedékről nemzedékre, súlyosan megterhelve az utódok életét.
A szerző szerint a dilemmát az okozza, hogy a kegyelem gyakran igazságtalan, ám éppen ez a lényeg: hogy nem az igazságról szól. Ez ugyanúgy vonatkozik a népekre, etnikumokra, nemzetekre, mint a családokra. A megbocsátás és a kegyelem összefüggését vizsgálva Yancey Szent Pál apostol Római levelének 12. fejezetét elemezve – „Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: »Enyém a bosszúállás, én megfizetek« – így szól az Úr” – döbbent rá arra, hogy a megbocsátás hitből történik. „Amikor megbocsátok, abban bízom, hogy Istennek jobban megy az igazságszolgáltatás, mint nekem. A megbocsátással egyszerűen lemondok a kiegyenlítés jogáról, és Istenre hagyom, hogy derítse ki, hol az igazság.” A megbocsátás soha nem könnyű, fájnak az igazságtalanság tüskéi. Újra meg újra oda kell állnom Isten elé, hogy átadjam neki egy-egy rég megbocsátott sérelem maradványait. Azért teszem ezt, mert az evangéliumokban egyértelmű az összefüggés: „Isten úgy bocsátja meg a vétkeimet, ahogy én is megbocsátok az ellenem vétkezőknek. S a fordítottja is igaz: csakis Isten kegyelmének áradatában élve lehet erőm kegyelemmel fordulni a többi emberhez.” Lehet, hogy a megbocsátás igazságtalan, „de legalább megálljt parancsol a bosszú ámokfutásának”.
Philip Yancey azt is vizsgálja, vajon visszaélhetünk-e a kegyelemmel, vagyis hogy a kegyelem kiskapuján keresztül tudatosan vétkezünk, bízva abban, hogy Isten úgyis megbocsát. Ismét csak Szent Pál Római levelére hivatkozik, amelynek 6. és 7. fejezetében fölteszi a kérdést: „Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? (…) Vétkezzünk, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt élünk?” Ám az apostol válasza egyértelmű: „Szó sincs róla!” A jóra azért kell törekednünk, mert szeretjük. Belső változás csak kapcsolaton belül jöhet létre, s szeretet kell hozzá. „Ki lehet jó, ha nem a szeretet teszi azzá?” – kérdezi Szent Ágoston. Híres mondása: „Szeresd Istent, és tégy, amit akarsz.” Ha ugyanis valaki igazán szereti Istent, akkor neki akar tetszeni, ezért is foglalja össze Jézus egyetlen egyszerű parancsban az egész törvényt: „Szeresd Istent!” A kötet szerzője szerint, ha igazán értenénk Isten irántunk való szeretetének csodáját, akkor fel sem merülhetne a Pál apostoltól idézett kérdés. Akkor nem azzal telnének a napjaink, hogy kihasználjuk Isten kegyelmét, hanem azzal, hogy minél inkább magunkévá tegyük, sugározva ezt a kegyelmet a körülöttünk élőkre, mindenekelőtt azokra, akik vétkeztek ellenünk. Jézus ebben is példát ad nekünk. „Ő nem azonosította a bűnöst a bűnével, hanem a bűnt látta idegen, nem odaillő dolognak, amely megkötözi és uralma alatt tartja az embert. Ő ebből akarta kiszabadítani, s eredeti állapotába visszaállítani az embert. Azért tudta szeretni az embereket, mert képes volt áthatolni az őket körülvevő sárrétegen.”
Krisztus kegyelme pedig valóban hihetetlen csodákra képes, ahogy azt John Newton (1725–1807), a faragatlan, kegyetlen rabszolga-kereskedő élete példázza. A tengeren utazva hajója hatalmas viharba került. A halálközelség miatt érzett tehetetlen rettegése, majd a megmenekülés örömteli élménye más emberré formálta az addig irgalmat nem ismerő embert. Megírta az Ó, érthetetlen kegyelem című himnuszt, amelynek megzenésített változatát azóta is világszerte éneklik a templomokban, koncerteken. Később, szakítva korábbi életével, lelkészként szolgálta Istent és az embereket, a rabszolga-felszabadítás elszánt szószólójaként. A himnuszban így fohászkodik az Úrhoz:
„Ó, érthetetlen kegyelem, mely rég utánam járt,
ki tévelygőn, vakon bolyongtam utamon,
egyszer csak rám talált!
Félelmektől megszabadít, szent félelemre tanít,
s ahol csak megjelent e drága kegyelem,
bűnöst megigazít. (…)
Sok ezredév, ha eltelik, kevés, akár egy nap,
Dicsérni az Urat, mivel kegyelme nagy,
oly érthetetlen az.”
(Philip Yancey: Meghökkentő kegyelem, ford.: J. Füstös Erika, Harmat Kiadó, 2014)
