A Szentlélek Úristentől kapott karizma a hivatás, a meghívás az Úr Krisztus és az embertestvér szenvedélyes szeretetére – a fogadalmas életfelajánlásra, ezért ünnepli a társaság pünkösdkor szentmise keretében a fogadalomtételeket, s azok nagy jubileumi évfordulóit. S hogy idén pünkösd ünnepére esik Boldog Salkaházi Sára testvér első liturgikus ünnepe, akinek élete és boldoggá avatása mintegy a Szentlélek pecsétje, hogy a szociális szeretet missziója, életünk útja és feladata – elvezethet a hiteles életszentségre, valóban Isten Országát építheti.
Történelmi időket él a társaság megalakulása óta. Egy láthatatlan márványtáblára mintha ez volna vésve: „A Magyar Haza hanyatlásának és a Szociális Testvérek Társasága kialakulásának ideje.” Összefonódik a kettő. S mintha éppen ezért hívta volna létre a Szentlélek Úristen a társaságot, hogy e súlyos korszakban, átvéve a bencés örökséget, a nemzeti közszellem nevelője legyen – mondta hatvan évvel ezelőtt Rónai Paula testvér. Isten szolgája Mindszenty József bíboros érsek pedig, akit hitvallóként tisztelünk, és akinek boldoggá avatását várjuk, így írt rólunk: „Ha a nyilvános élet arénájára gondolok, a Krisztus király magányos, de bátor harcosait látom bennük. Megkésett női lovagrend: az igazságért rendületlenül, mint bárányok a farkasok között (Lk 10,3). Róma és a magyar történelmi szellem harcosai gúny, durvaság, csel, rágalom és erőszak közepette.
Nehéz harcokban nem a gyors győzelem a követelmény, hanem az, hogy az igazság ne maradjon néma akkor sem, ha hátrányba, árnyékba szorult. Íme, ez a huszonöt év arculata, lelkisége, a Szociális Testvérek Társasága egyházi és nemzeti jelentősége, amit általános főnöknője (Slachta Margit) domborít ki egész lélekkel és odaadással."A Szentlélek Úristen rendkívüli kegyelme és Szent Benedek lelkisége – aki immár nemcsak a szerzetesség, hanem Európa védőszentje – segítette a közösséget, hogy sajátos, modern formában, a közösségi szegénységet az intézménynélküliségben is vállalva szolgálja az egyház szociális és társadalmi tanításának az érvényre jutását, a közszellem formálását, a bajok enyhítését és megelőzését a testvérek személyes adottságain, képzettségén, munkáján keresztül – a két világháború gazdasági depressziójának idején – a barna és a vörös diktatúra korszakában, és szólít erre újra meg újra egyeseket és az egész közösséget a politikai fordulat hozta új diktatúrák, a liberalizmus, az erkölcsi relativizmus idején.
Az irgalmas szeretet küldötteiként dolgoznak testvérek, orvosként, lelkigondozóként, a karitász munkatársaiként. Az evangelizáció szolgálatában a hitoktatók, és akik a különböző lelkiségi mozgalmakban, például a Katolikus Karizmatikus Megújulásban vesznek részt, vezetőként, tagként, vezetnek imacsoportokat, evangelizációs kurzusokat. A prae-evangelizációt szolgálják mindazok, akik „emberebb embert, magyarabb magyart” törekednek formálni pedagógusként az ifjúságból. Az élet és családvédelem, az igazi nőiség máriás eszményének képviselete minden egyes testvér szívügye. A testvérek, mivel kovászként vannak jelen a világban, átélik a kisebbségi lét kihívásait és kegyelmeit, s ezért fontos nekik a kisebbségbe és peremre szorultak élete, jogai, segítése. A közszellem formálásának igen fontos szolgálatában állnak testvérek, akik a médiában dolgoznak, akik a média nyilvánosságában szót emelnek a megtámadott igazért, szépért, jóért, szentért. Vannak testvérek, akik az egyház hívó szavára feladták civil foglalkozásukat, és szakértelmükkel segítik, hogy az egyház válaszolhasson a magyar valóság sajátos kérdőjeleire. S az egyház életének sajátos szolgálata az is, ahogyan a kezdetektől fogva a közösség fontos feladatának ismerte a hivatások szolgálatát, hivatástisztázó kurzusok, lelkigyakorlatok vezetését, a személyes lelki kísérést. Hiszen a kereszténység a személyek személyes döntéseiben valósul meg.
Ma is aktuális Margit testvér kérdése: Miért kímélte meg és hagyta életben az Úristen teljes életteljességében a magát a Szentléleknek ajánlott Társaságunkat, ha nem azért, hogy Isten boldogító uralmának erősítésén az eddigieknél is jobban fáradozzék. Képesek volnánk-e eleget tenni ennek a világmissziónak a Szentlélek segítsége nélkül? De lehetünk-e a Szentlélek eszközei, ha nem alakítjuk ki magunkban a kegyelmi élet hordozására alkalmas lelkületet? A Szentlélek az egyháznak, és az ecclesiolának, a közösségnek adatik. Ezért igen fontos minden szociális testvér számára, hogy életünket erős közösségi élet, s erősen kidolgozott egyéni és közösségi lelki élet hordozza. Hiszen „jaj a magányosnak”. Hálásak vagyunk az újraépülés, újraalakulás kegyelmeiért, azért, hogy ma már nyolc kisebb-nagyobb házunk van. A meghívás, hogy élő kövekként épüljünk egybe a Szentlélek templomává állandó feladat, mindig új kihívás. Kérjük a kegyelmet, hogy az épülő, Boldog Salkaházi Sárának dedikált templom, az egész magyarországi egyház számára az erkölcsi megújulás, újjáépülés jele és segítője lehessen, és kiáradhasson onnan a mindeneket megújító Szentlélek erre a széteső, reményt vesztett országra.
