Fotó: Lambert Attila
Zsúfolásig megtelt a bazilika hatalmas tere. A főhajó padjaiban – ahogyan a regnumi gyerekeket nevezik – a „nép” foglal helyet, a kereszthajóban a kamaszok és az egyetemisták, leghátul pedig a szülők. A Regnum Marianum ismét fogadalomtételt ünnepel. Szeplőtelen fogantatás napján, a közösség családi főünnepén idén kétszáz, tavaly százhatvan, azelőtt pedig kétszáznegyven fiatal fogalmazta meg elköteleződését a szolgálatra. Az örömet sugárzó arcokat, a ragyogó tekinteteket látva az a kérdés motoszkál az emberben: Mi a titkuk? Hogyan lehetséges, hogy évről évre megőrzik a lelkesedést, és növekedni tudnak?
A padtársamat faggatom. A fiatal lány a húszas éveiben járhat, a kezén már jegygyűrű. Újpestről hozta a közösségét a fogadalomtételre. Szülei is a Regnum tagjai voltak, így gyerekkorától belenőtt a lelkiségbe, és a család Ürömre költözése után is az újpesti Regnumban maradt. Elvégezte a féléves vezetői képzést nyújtó „műhelyt”, majd a vezetői identitást és készséget elmélyítő másfél éves „patkolót”.
Ma a város másik végéből jár vissza „népeihez” Újpestre, de a Regnum miatt szívesen oda is költözne. „Nem hirdetjük magunkat. Szájról szájra terjed a hírünk, s aki megismeri a közösséget, az ittragad” – fogalmazza meg tapasztalatát. A Regnum a gyerekeket öt-hat éves kortól várja, a „keltetőben” melengeti, majd két év után közösségekbe hívja őket. Ekkor Máriának mint édesanyának tesznek fogadalmat: „Őszinte lelkiismerettel, tiszta lélekkel és kitartó lelkesedéssel akarok szolgálni veled Jézus urunk dicsőségére és testvéreim javára.” Ezt követően pedig megkezdődik számukra az igazi közösségi élet a Regnum „élménypedagógiája” jegyében. Soma atya, korábbi házfőnök így összegzi ezt: „Edzés, aszkézis (vidáman, a teljesítmény örömével), romantika, természetszeretet, szemlélődés, közös élmény, szentmise.” A mostani alkalom is megsejteti, hogyan csinálják ezt a regnumi atyák.
A bazilika patinás falai között a gyerekek otthonosan mozognak. A szentmisére való ráhangolódás alatt nehezen megy az elcsendesedés, az ének azonban annál inkább. „Mária, édesanyánk. Seregek dala zeng fel az égig. Küzdeni harcba siess! Liliom lobogója fehérlik. Csupa dal, csupa tűz, csupa élet. Égi vezérünk, győzni remélünk, mert te velünk vagy, és mi tevéled” – zeng az ének a templomban.
A szentmisén ott vannak a regnumi atyák, köztük a püspökké szentelése huszonötödik évfordulóját ünneplő Balás Béla, Beton atya és Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek. Az asszisztencia soraiban több esztergomi kispap, a lelkiségi mozgalom jövőbeli reménységei. A szónok, Monostori László atya, a Regnum augusztusban választott fiatal házfőnöke.
Laci atya pontosan tudja, hogy nem könnyű a tizenéveseknek egy helyben ülve csendben figyelni a hosszú beszédre. Ezért megmozgatja a gyereksereget. Felszólítására, hogy mondjanak köszönetet vezetőiknek, méhkasként bolydul fel az egész templom, és a gyerekek öleléssel, kézfogással, szavakkal fordulnak vezetőikhez. Mindössze egy percet vesz igénybe mindez, de mennyit tud adni!
A házfőnök szavai is a vezetőkhöz szólnak. „Mi, atyák a fejünk tetejére is állhatunk, ha ti nem vagytok. Tudjátok-e, hogy a Regnum jelene és jövője rajtatok múlik? Tudjátok-e hittel és szeretettel vezetni közösségeiteket? Tudtok-e hiteles példa lenni számukra? Lehet-e rátok számítani, megbízhatunk-e bennetek?” Felelősségükre figyelmezteti a fiatalokat, és a szeplőtelen fogantatás ünnepének üzenetéhez kapcsolódva magas mércét állít mindannyiuk elé. A hozzánk mindenben hasonló Jézus soha nem követett el bűnt. Mária, akinek méhében fogant, ugyancsak mentes maradt mind az áteredő, mind a személyes bűntől. Számunkra, regnumiak számára ő a mérce, ő, aki bűn nélkül való, aki lelkiismeretét követve távol maradt a személyes bűntől is.” Laci atya elismerte: könnyebb lenne egy olyan embert választani példaképül, aki gyengeségei folytán közelebb áll hozzánk, a Regnum mégis Máriát állítja elénk. Ezzel arra hívja fel a figyelmet, hogy a világ sodrása ellenében is követnünk kell Jézust. „Próbáljuk meg a lehetetlent, és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy közelebb kerüljünk Jézushoz!” Arra biztatott, maradjunk meg a hűségben, merjünk minél több jót tenni, és mindennap legyünk bátrak kimondani az igent Krisztus követésében.
A fogadalomtétel ilyen igen. A „népeket” a közösségek nevei alapján szólítják a szentély előtti lépcsőkre. Mindenki gyertyát gyújt. A gyerekek egy pillanatra elcsendesednek, aztán eleinte félénken, majd egyre határozottabban imádkozzák a fogadalom szavait. A Regnum himnusza pecsételi meg ígéretüket.
Az ünnep egy fontos pillanata még hátravan. A köszönetmondás és a példaállítás szándéka hozta létre a Regnum elismerést kifejező díjait. A „hatok”, a Regnum vezetése évről évre szavaz a közösségért végzett kiemelkedő szerepvállalást méltatva. Díjazzák az év vezetőjét, ezt az elismerést idén Brücknerné
Frigyesi Dorka és Nagy Szabolcs kapta. „Az év embere” díjban Ozvald Zsuzska részesül, aki „szívén és hátán hordozta a közösséget” – fogalmazott a házfőnök. A Pro Regno Mariano díjat pedig annak a házaspárnak ítélték, amelynek a soproni „letelepedés” köszönhető. Pappné Gonczlik Tímea és Papp Géza egyetemistaként csatlakoztak a Regnumhoz, s ma már háromgyermekes szülőkként dolgoznak a közösségért.
Az agapé és az azt követő búcsúzás megerősítést ad a fiataloknak: „kitartó lelkesedéssel” folytatódik az élet, hogy jövőre újabb kétszáz ígéret hangozhasson el a Szent István-bazilikában.
