Fotó: Lambert Attila
Érkezésünkkor azonnal feltűnik, mennyire forró a hangulat. Nehéz ezt hirtelen felfogni, átérezni. A többség már tele van lelkesedéssel: minden tekintet, mozdulat, ének ezt sugallja. Talán a nagy méretek miatt is vagyok annyira elfogódott: a hatalmas csarnokban több mint kétezer ember hallgatja az előadókat.
Peter Herbecket, aki kínai, brazíliai és Sziklás-hegység-beli tapasztalatairól beszél: arról, hogyan érintette meg a Szentlélek az embereket, a Föld bármely pontján élnek is. – El tudjuk-e például képzelni – kérdezi –, milyen, amikor egy cowboy nyelveken beszél? Isten megmozgatja a világot, függetlenül a nemzeti hovatartozástól. VI. Pál szerint a Szentlélek különleges idejét éljük, az új pünkösd kegyelmének idejét. Ötvenéves jubileumot ünnepelünk. Hosszú vagy rövid ez az ötven év? Csupán egy a biztos: Isten még csak épp hogy hozzálátott, hogy új kezdethez vezesse el az Egyházat. Mint XVI. Benedek írta: a pünkösd Jézus missziójának csúcspontja volt. Jézus eggyé lett közülünk, és magával hozta közénk a mennyet. Egyesítette a földet a mennyel. Ami elválasztja őket: a bűn és a halál. Ezek problémájára hozott megoldást. Azért feszítették keresztre, mert teljesen alárendelte magát az Atyának, és ezzel példát mutatott nekünk. Jézust a Lélek vezette az engedelmességben. Feltámadásával ő lett az emberiség új feje, egy új teremtés kiindulópontja, sőt ő maga az új teremtés. Feladatul adja nekünk, hogy az örömhír hirdetői legyünk. A hit ugyanis veszélyben van, Istent tömegek utasítják ki az emberi horizontról.
Peter megismerteti a hallgatóságot családja drámájával, apja alkoholbetegségével, amelyből aztán a hit segítette ki. A bajból pedig végül az egész család számára a hitben való megerősödés következett. Az élet rövid, „átvonuló árnyék”, mégsem kell félnünk, mert halálunkkal belépőjegyet fogunk kapni Jézus Krisztus tróntermébe. Az erő, amely őt képes volt feltámasztani, bennünket is fel fog.
A következő előadó Ann Shield nővér. Ő is főleg az Istenre hagyatkozásról, a benne való bizalomról beszél. Nekünk csökkennünk kell, neki növekednie. Úgy kell imádkoznunk hozzá, mint Jézus tette: „Ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tiéd.” Végtelen szeretettel szeret bennünket, a legjobbat akarja nekünk, és mindent jobban lát, mint mi. Meg kell bocsátanunk egymásnak, mert különben a rosszat, a gonosz művét erősítjük a világban.
A nővér egyszer bement egy boltba. Nem talált valamit, ezért az eladóhoz fordult, aki tudta a nevét. Ezen elcsodálkozott. Az USA-ban menedéket kapott, menekült eladónő, akinek – mint megtudta – keservesen nehéz élete volt, nagy meglepetésére ezt mondta, amikor arról kérdezte, honnan ismeri: „A rádióban hallottam önt. Az Isten fénye mindig besugározza a boltot, amikor belép ide.” – Ám ez nem én vagyok, ez nem belőlem jön – hangsúlyozza a nővér. – Átadtam Jézusnak az életemet, megbántam a bűneimet, ezért a fénye át tud ragyogni rajtam. Ha megtérünk, így válhatunk mindannyian világossággá mások számára a sötétségben.
A harmadik előadó egy kanadai pap, Graham Keep. A misszióról és ennek kapcsán a kanadai és a magyar viszonyok hasonlóságáról beszél. Ott is rengeteg a magát katolikusnak valló, ám templomba nem járó ember: a négyszázötvenezres egyházmegye lakosságának mintegy nyolcvanöt százaléka ilyen. – Feladatunk, hogy kapcsolatba kerüljünk velük, mondja, hogy – mint Jézus példabeszédében szerepel – kimenjünk az utcára, és meghívjuk őket a lakomára.
II. János Pál azt mondta: az Egyház intézményes és karizmatikus egyszerre, XVI. Benedek azt, hogy Szentlélek nélkül Egyház sincsen. Jézus küldetése az, hogy a Szentlélekben kereszteljen meg bennünket. Próbáljunk Máriára hasonlítani, aki engedelmes volt, de kérdezni is mert, és jelen lehetett Jézus életének minden fontos állomásánál. A feltámadásánál is, majd mennybemenetele után a Szentlélek kiáradásakor. A tanítványok akkor kitárták az ajtókat, és elvitték Jézus jelenlétét a világba. Az Úr valami újat akar ma itt tenni. Mindent újjá akar teremteni. Engedjük, hogy megtegye.
Az előadás után mindenki feláll, és a kezek is felemelkednek. Imapárosok állnak össze, és egykettőre hosszú sorok alakulnak ki az imájukat kérőkből. A színpadról pedig a Szentlélek friss kiáradását kérik. Húsz perc múlva aztán előrehívják azokat, akik még nem kerültek sorra, és értük imádkoznak. Mint VI. Pál mondta, sok katolikus karizmái alszanak. Mi fel akarjuk őket ébreszteni, hangzik el. Aztán a karizmatikus megújulás ötvenéves római jubileumáról esik szó, amelyen Ferenc pápa is beszélt, és az derült ki a szavaiból, hogy jól ismeri, szereti a mozgalmat.
Néhány perc múlva Kunszabó Zoltán lép a mikrofonhoz, hogy bejelentse: a húszéves magyar jubileum alkalmából megalapították a karizmatikus közösségek szövetségét, és negyvennégy közösség már jelezte is a csatlakozási szándékát. Tiszteletbeli elnöknek Varga László püspököt kérték fel. Zoltán felolvassa a levelét, amelyben vállalja a tisztséget, és köszönti a találkozó résztvevőit. Magyarországon körülbelül százharminc karizmatikus közösség van, mondja, és még jó néhány a határokon túl. A szövetséghez csatlakozók és az érdeklődők képviselői mécseseket kapnak, az oltár elé vonulnak vele, és elhelyezik őket a Kárpát-medence térképén. – Máris tűzbe borult az ország – örvendezik Zoltán, majd mindenkit arra kér: ölelje meg a mellette állót, és mondja neki azt: „Testvérek vagyunk, egyek vagyunk.”
Snell György ihletett, tapssal többször is megszakított prédikációt mond arról az igazságról, amelyre csak a Szentlélek vezethet el bennünket. Az Istentől kapott karizmákkal mindig másokat kell szolgálnunk, hangsúlyozza, majd az imáról beszél, amelyre a Szentlélek késztet és tanít meg bennünket, és amely mindig közösségi vonatkozásokat tár fel. A tanítványok együtt várták a Szentlélek kiáradását, amely egyesítő erő: imáinkban még elhunyt szeretteinkkel is kapcsolatban lehetünk, sőt együtt velük: értük is imádkozva, és a közbenjárásukat is kérve.
Lassan a vége felé jár a nap, de a többségnek még nem akaródzik menni. A záródicsőítés tánca-éneke kivételes érintettségről, a közösség, a találkozás és az egymásra találás öröméről tanúskodik. Az egységről, amely meghaladja és hordozni képes az embert.
