Királyok ékköve
Fotó: Merényi Zita

 

Az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ, a Váci Egyházmegye és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának több tanszéke szervezésében létrejött konferenciát Beer Miklós váci megyéspüspök nyitotta meg. Reményét fejezte ki, hogy „a lovagkirály személyének és művének tudományos megközelítése is segít abban, hogy világosabban lássuk mai feladatainkat”.
Varga Lajos váci segédpüspök a tanácskozás bevezetőjében hangsúlyozta a szent lovagkirály alakjának („legyőzhetetlen hős”), művének és kultuszának ikonográfiai, irodalmi, liturgiatörténeti és jogtörténeti jelentőségét. Prohászka Ottokár püspök szavait idézte: „Általa lett magyar a kereszténység.”
Szuromi Szabolcs Anzelm kánonjogász, a PPKE rektora bevezető előadásában vázolta a szabolcsi zsinat (1092) jogtörténeti és politikatörténeti hátterét.
„A szabolcsi zsinat stabilan rendezte a hazai egyházi viszonyokat”, joganyaga Karoling-kori, Szent István korabeli előzményeket tükröz, és kiolvasható belőle, hogy ezen az „uralkodói zsinaton” a király nem kívánta alkalmazni a gregoriánus reformokat, ugyan­akkor ez természetesen nem jelentette a latin Egyházzal való szakítást – mondta összefoglalásában az előadó.
A következőkben Solymosi László (MTA) a Szent László uralkodásának kezdetétől szent­té avatásáig terjedő időszakot tekintette át előadásában. A lovagkirály életéből közismert részleteket sorolva a tudós külön is kitért ez utóbbi alapításra, és hangsúlyozta, hogy az időközben felmerült történészi vélekedés, amely szerint Várad előtt itt, a somogyvári apátságban lehetett eltemetve Szent László, nem tartható, azaz tévedés. Minden forrás azt igazolja, hogy a királyt Váradon temették el. László szentté avatásáról a Pray-kódex „tudósít”, és a levéltári kutatások alapján bizonyos, hogy a szentté avatást végző pápai legátus, Gregorius kétszer is járt Magyarországon (1189/1190-ben és 1192-ben).
A következő előadásban Takács Imre (ELTE BTK) művészettörténész ismertette Szent László korának művészetét. Többek között a székesfehérvári királyi ereklyesír, a somogyvári vagy a dombói bencés apátság romjai, valamint a ránk maradt aracsi sírkőrészlet is azt mutatják, hogy dekoratív stílus jellemezte ezt a kort, amelyről ugyanakkor összetett és gazdag kulturális összkép bontakozik ki.
A tudományos tanácskozás további előadói egyebek mellett a Szent László-legendával, a király cseh és lengyel rokonságával, a patrisztikus forrásokkal, az észak-erdélyi Szent László-ábrázolásokkal, a király kultuszának néprajzi vonatkozásaival, illetve a lovagkirálynak a XIX. századi lírában felbukkanó alakjával foglalkoztak.