A könyvek sorsa
Fotó: Kojsza Péter

 

Különleges vidéken járunk: az ország egyszerre legszegényebb és leggazdagabb táján, az egykori Zemplén vármegyében, amelynek északi járásai ma már Szlovákiához tartoznak. Komárom mellett Sátoraljaújhely az a magyar város, amelyet kettészel a határ. Ebben a távoli ország­sa­rok­ban, a Zempléni-hegyek ölelésében, Sátoraljaújhelytől tizenöt kilométerre éli mindennapjait Sárospatak. Hazánk egyik legismertebb kisvárosa büszkén viseli a „bodrogparti Athén” és a „magyar Cambridge” megnevezést. Várában Árpád-házi királyok és Anjou királynők fordultak meg, itt született Kun (IV.) László király és Szent Erzsébet. A kolostor iskoláinak köszönhetően már a középkorban is iskolaváros volt. Birtokosai felső-magyarországi főurak és erdélyi fejedelmek közül kerültek ki. A legjelentősebbek a Rákócziak, akik megismerkedve a kálvinizmus tanaival, a magyarországi protestantizmus bölcsőjévé tették a várost.
A Rákóczi-vár mellett a település legfőbb „nevezetessége” az a református szellemi műhely, amelyet Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeként ismerünk. Nagykönyvtárát nemrégiben a világ legszebb könyvtárai közé válogatták be egy internetes oldal versenyén. A könyvgyűjtemény sajátossága, hogy mindig is egy nagyobb intézményen belül élt. 1621-ben készült el a főiskola rendszerét szabályozó törvénykönyv, amely szól a könyvtáros működéséről is, akit kezdetben a primariusok (a kollégium felső tagozatát látogató kiváló tanulók) közül választottak. Ebben az időben a város a Rákóczi-család tulajdona volt, így az iskola és a könyvtár sorsát is a fejedelem határozta meg. I. Rákóczi György örömmel nézte a könyvtár gyarapodását, majd annak 1635-ös rendezését, amelynek során már 631 könyvet számoltak össze.
Az iskolai nyomda felállítására már csak a fejedelem halála után, özvegye, Lorántffy Zsuzsanna jóvoltából kerülhetett sor, akinek meghívására érkezett a városba Comenius, a pataki oktatás megreformálója. Fiuk, III. Rákóczi Zsigmond is szívén viselte a könyvtár sorsát: könyveket hozatott külföldről a gyűjtemény számára, majd saját könyvtárát is a főiskolára hagyta. A Rá­kó­cziak halálával azonban egy időre megszakadt a protestáns kultúra korszaka: Báthori Zsófia a jezsuitáknak adta a várost. A diákok két tanár vezetésével a debreceniekre bízták a nyomdát és az értékes könyveket. A főiskola Gyulafehérvárra, később Kassára, majd Göncre költözött. Sárospatakra csak 1705-ben kerülhettek vissza II. Rákóczi Ferenc segítségével.
A diákok az iskolával együtt a könyvtárat is újra ápolni, bővíteni kezdték. Fejedelmi patrónusok helyett a környék nemessége és értelmisége vette pártfogásába a gyűjteményt. Több könyvtárrendezés után 1788-ban készült el az első könyvtár- és olvasóbarátnak nevezhető szabályzat. Az akkoriban húszezer kötetes könyvtár használata nem pusztán az ottani munkát jelentette, már abban a korban is nagy jelentőséggel bírt a kölcsönzés.
Új korszak kezdődött, amikor a XVIII. század végén az addigi primarius diákok mellé egy professzort neveztek ki főkönyvtárnoknak. A könyvek mennyisége és minősége, a díszes, illetve régi, értékes könyvek karbantartása megkövetelte egy külföldi egyetemeket is megjárt irányító tapasztalatait, tantárgyakhoz kapcsolódó szaktudását, a kölcsönzés, beszerzés és állo­mány­-kar­ban­tartás szakszerű vezetését. Szombathy János, Somossi János, Soltész Ferenc, Erdélyi János és Szinyei Gerzson fő­könyv­tá­ro­sok több mint egy évszázadot felölő munkássága révén létrejött a modern kor követelményeinek megfelelő könyvtárrendezési metodika és katalógusrendszer, amely a ma is használt névkatalógus alapja.
1902-től 1944-ig több könyv­tárosa is volt a gyűjteménynek. Horváth Cyrill után Harsányi István lett annak gondozója. Az utóbbi nevéhez fűződik a több mint kétezer kötetes kézirattár rendezése. Gulyás József 1928 és 1944 között volt a könyvtár igazgatója, mire átvette a főkönyvtárnoki posztot, a gyűjtemény nyomtatványainak száma meghaladta a hetvenötezret, különlegességeinek száma pedig a százötvenet. A nagykönyvtár a II. világháború során nem sérült meg. Egy állományrészt azonban, amelyet a legértékesebb könyvek alkottak (többek között Lorántffy Zsuzsanna Bibliája), Budapestre szállítottak megőrzés céljából. Ez a szovjetek kezébe került, és csak a 2000-es évek közepén tért haza Nyizsnij Novgorodból.
A Nagykönyvtár mellett a Tudományos Gyűjtemény szerves részét képezi a levéltár, a múzeum, az adattár és a felajánlott magánkönyvtárak. Időtálló értékek együttes hirdetői, hit és tudás elválaszthatatlanságának bizonyságtevői. Hit, haza, emberiség – ez a hitvallás és küldetés biztosítja ma is Zemplén aktív szellemi műhelyének létjogosultságát, amelyben minden könyvnek megvan a maga története.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.