Fotó: Lambert Attila
A győri Múzeumház immár másodszor adott otthont a Győri egyházmegye szervezésében megvalósuló „Szent László-estek” című programnak. Márciusban Veres András megyés püspök nyitotta meg a sorozatot, és a második előadást is megtisztelte jelenlétével.
Maróti Gábor plébános, a Győri Hittudományi Főiskola Egyházjogi Tanszékének vezetője előadásában áttekintést adott arról, hogyan alakult ki az az eljárás, amelynek során döntés születik a szentté avatásról.
A folyamat meghatározó állomásai a következők: az ősegyház gyakorlata, a keresztényüldözés kora, II. Orbán pápa, majd III. Sándor pápa intézkedései, s végül a VIII. Orbán kialakította eljárásrend.
A kereszténység történetének kezdetén azokat övezte a szenteknek kijáró tisztelet, akik a legközelebb álltak Jézushoz: édesanyját, Szűz Máriát; nevelőapját, Szent Józsefet; Keresztelő Jánost és az apostolokat. Az Apostolok cselekedetei már megemlékezik az első vértanúról, a hitéért megkövezett Szent Istvánról, de a vértanúk tisztelete a Krisztus utáni első századokban, a keresztényüldözések idején vált igazán elterjedtté. Ekkor még minden hivatalos eljárás nélkül, a hívek köréből érkező igény keltette életre a vértanú szentek kultuszát.
A IV. század folyamán kezdtek olyan kiváló keresztényeket is szentként tisztelni, akik nem vértanúsággal, hanem példamutató életvitelükkel tettek tanúságot hitükről. Ekkor a hívek közössége közfelkiáltással hozta meg a szentté avatásról szóló döntést.
A X. században a Szentszék a pápa illetékességi körébe vonta a szentté avatást. II. Orbán pápa (1088–1099) alatt már formai kritériumok is megjelentek az eljárásrendben, így például a bizonyítási szakasz követelményévé vált a tanúk meghallgatása. III. Sándor pápa (1159–1181) volt az első, aki megkülönböztette az egyetemesen elismert szenteket és a helyi tiszteletnek örvendő boldogokat. Utolsó lépésként a XVII. században VIII. Orbán (1623–1644) alakította ki az eljárás 1983-ig meghatározó rendjét, amely kisebb változtatásokkal ma is érvényes.
Az előadó ebben a történeti folyamatban helyezte el a lovagkirály szentté avatását, amelyről már a Szentszék döntött. A László király életútjáról és uralkodásáról fennmaradt tényanyag alapján az előadó igazolta, hogy szentté avatása a mai, szigorúbb eljárási rendben is megtörténne.
Az előadást követően Lunczer Vivien, a Richter János Zeneművészeti Szakközépiskola növendéke és Pődör Lea, a Győri Hittudományi Főiskola Egyházzenei Tanszékének hallgatója, a győr-révfalui Szentháromság-templom kántora Georg Philipp Telemann Ein dutzend Menuette című művének néhány tételét adta elő a zeneszerző halálának 250. évfordulójára emlékezve.
