Napjainkig háromszázhuszonnyolc stigmatizáltról tudunk, húszat szentté, harmincnyolcat boldoggá avatott az egyház. Szinte mindegyikük római katolikus, csupán nyolc más felekezetű van közöttük. A „megbélyegzettek” – a stigma görög szó, és bélyeget jelent – túlnyomó része nő. A sebhelyek, amelyeknek megjelenését legtöbbször betegség előzi meg, minden esetben maguktól tűnnek fel. Nem gyógyulnak be, nem fertőződnek el, ám az előfordult, hogy egy idő után teljesen eltűntek. A kézseb szinte mindig a tenyéren tűnik fel, ebből is látszik, hogy nem egy történeti esemény újramegjelenéséről van szó, sokkal inkább a szimbolikus jelentés a fontos.
Assisi Szent Ferenc volt az első, akin megjelentek Krisztus sebhelyei. A források eltérnek a tekintetben, hogy ez már korábban vagy csak közvetlenül a halála előtt történt. Celanói Tamás és Szent Bonaventura szerint már régebb óta viselte a jeleket, csak igyekezett elrejteni azokat a kíváncsi szemek elől. Ferenc az egyetlen, akinek szentté avatásánál kifejezetten megemlítették a stigmákat. Ennek az is oka lehetett, hogy az a IX. Gergely pápa végezte a szentté avatást, aki korábban, még Ugolino bíborosként sokáig felügyelte a ferences rendet. Szent Ferenc stigmáinak valódiságát IV. Sándor pápa is elismerte.
Nem sokkal Assisi Szent Ferenc halála után, 1231-ben a premontrei Boldog Haaskei Dodóról is kiderült, hogy stigmatizált. Időrendben őt követte Boldog Magyarországi Ilona, egy domonkos apáca, aki Veszprémben kapta meg a jeleket, 1237-ben. Bár könyvében Hesemann nem tér ki Árpád-házi Szent Margitra, mi jól tudjuk, hogy ő is magán viselte Krisztus sebhelyeit. Sienai Szent Katalin 1375-ben, Pisában kapta meg a stigmákat. Bár ezzel párhuzamosan ő is átélte Krisztus szenvedéseit, később a sebek eltűntek a testéről. Ricci Szent Katalin 1541-ben élte át az első nagy látomását Krisztus kínjairól. Egy évvel később kapta meg a stigmákat. Ettől kezdve tizenkét éven át minden héten volt passióeksztázisa. Ő a hatodik és a hetedik jelet, a töviskorona és a kereszt nyomát is viselte. Katalin stigmatizációja tartott a legtovább, negyvenhét éven át.
Boldog Emmerich Anna Katalin stigmáit már orvosokból álló bizottság vizsgálta. Látomásait Clemens Brentano írta le. Könyvei ugyan széles körben ismertté tették Katalint, de Brentano, valószínűleg a nyelvi problémák és a megfelelő ismeretek hiánya miatt, sok mindent félreérthetett.
Neumann Teréz Konnersreuthban született 1898-ban. Misszionárius szeretett volna lenni, ám húszévesen megbetegedett – teste fokozatosan lebénult, és elvesztette a látását. Egész életében súlyos betegségek – agyvérzés, perforáció-közeli vakbélgyulladás – gyötörték. Passiólátomásai 1926-ban kezdődtek, Krisztus szenvedését több mint hétszázszor élte át. Megkapta a sebhelyeket is, amelyek időről időre véreztek. Őt is alaposan megvizsgálták. Talán az övé a legjobban dokumentált eset, számtalan fénykép készült róla eksztázis közben.
Grete Gasenforth történetét azért emeli ki a szerző, mert stigmái megjelenése előtt Mária-jelenést látott. Pietrelcinai Szent Pio 1910-ben kapta meg az első sebhelyet. Neki előre megmondta Krisztus, hogy ötven éven át viselnie kell a stigmákat. A kapucinus szerzetes nyolcvanegy éves volt, amikor lassan eltűntek róla a jelek. Néhány nappal később meghalt. Teresa Musco, akit több mint százszor operáltak meg, a hatvanas években kapta meg a stigmákat. Az ő története abban tér el a többiekétől, hogy 1975-ben a bambinellók (a gyermek Jézust ábrázoló kis szobrocskák), a feszületek és a képek is vérezni kezdtek körülötte.
A stigmatizáció ugyanakkor önmagában még semmit sem jelent. A Keresztről nevezett Magdolnát a XVI. században elítélték hamis stigmák miatt, míg például Agredai Mária Jézus magának okozta sebhelyeit. Alfred Lechler pszichiáter K. Elisabeth kezén hipnózissal hozott létre stigmákat. Giorgio Bongiovanni, aki szintén stigmatizált, a keresztény tanítással össze nem egyeztethető nézeteket terjeszt, hiszen Francisco Marto fatimai látnok reinkarnációjának tartja magát.
Amint azt a neves egyháztörténész érdekfeszítő és olvasmányos könyvében leírja, a stigma pszichoszomatikus jelenség is lehet. Az is jól látszik, hogy egy hisztérikus lelkialkatú ember hajlamosabb rá, főleg, ha egészsége gyenge. A stigmák nem bizonyítékai, legfeljebb jelei az életszentségnek. Ami számít, az minden esetben az Istennek való önátadás gesztusa. A stigmák legfőbb üzenete a modern kor embere számára talán az lehet, hogy Krisztus mindig ott van a szenvedő ember mellett.
Fotó: Lambert Attila
