Az anyag elrendezésének alapelve volt, hogy az egyes szertartások menetében megtalálhatók legyenek az oda tartozó énekek. Az alapvető imádságok szakaszába a sokszor használatos Szentlelket hívó és a hálaadó Te Deum került be latin és magyar szöveggel és dallammal. Ugyancsak a szentségkitételkor és betételkor szereplő Tantum ergo és Genitori, Genitoque antifóna egyszerű dallama is megtalálható. A különböző körmenetek teljes szertartása énekekkel együtt szerepel. Így a feltámadási, a búzaszentelői és az úrnapi körmenet felkínálja az esetleges választható megoldásokat, amelyek közül a felelős lelkipásztor választja ki a legmegfelelőbbet. A plébániai élet egyéb alkalmai közül kiemelkedő az egyházmegye főpásztorának látogatása. Az őt köszöntő latin nyelvű, gregorián éneket lehet itt megtalálni, az énekkar számára készült többszólamú műveket ugyanis más gyűjtemény tartalmazza, a népének pedig a népénektárakban szerepel. A plébános, a képviselő-testületi tagok, a kántor és a ministránsok ígérete, eskütétele, illetve avatási szertartásai között zenei anyagként csak Varga László atya ministránshimnusza található. A könyv függelékében együtt találhatók a gyakran előforduló, a különböző ájtatosságoknál használt énekes anyagok. Ezekről el lehet mondani, hogy nem mindegyik országosan ismert, de mindenesetre a használatra való lehetőség adott. Ilyenek a Credo, az Üdvöz légy Mária latin és magyar nyelven. A Jézus Szíve-litánia hivatalos szöveggel és megfelelő dallammal bizonyára sokszor felhangzik templomainkban, az egységet kívánta a könyv ezzel szolgálni. A szentségbetételnél szereplő imának énekelt változata ide került, bár ezt nem sok helyen éneklik. A Mária-antifónákat latin nyelven adja közre a könyv a hozzájuk tartozó verssel és könyörgéssel. Ez azért fontos, hogy a legközismertebb énekeket a magyar hívek is tudják énekelni egy-egy nemzetközi összejövetelen. Az adventi gyertyagyújtás és a keresztúti énekek nélkül foghíjas lett volna ez a gyűjtemény, hiszen mind a két éneket használják akkor is, ha azokat nem pap, hanem lelkipásztori kisegítő vagy világi hívő vezeti. A Szentírás-vasárnapra szóló ének és a millenniumi himnusz zárja ezt a részt. A kottaírásról annyit, hogy a metrikus énekeket ütemvonallal és a megfelelő szárral készítették, míg a gregorián dallamoknál a gördülékeny előadásmódra csak hangjegyfejeket használtak a szerkesztők. Maga az egész kottagrafika szép, áttekinthető, így biztosan jól szolgálja a liturgikus cselekmények szépségét. Befejezésül annyit, hogy a Præorator, a liturgikus vezérkönyv akkor tölti be feladatát, ha a magyar egyház életébe minél tökéletesebben beépül, és jól kiegészíti liturgikus könyveink és népénektáraink gyűjteményeit.
