Egyre többen igyekeznek családtagjaiknak szép halált, emberi körülmények közötti haldoklást biztosítani. Talán elsőre idegenül hangzik ez, mégis érdemes belegondolni: az élet kezdetének egyre emberibbé tétele (egészen az otthon szülésig) miért ne hozná magával logikusan az élet végének humanitását? A papok által használt betegellátó könyv, de az Éneklő egyház is tartalmazza a Lélekajánlást, vagyis a haldoklók melletti imádságot. Az Esztergomi Rituáléban még hat könyörgés követte a Mindenszentek litániáját. A mai szertartáskönyv ebből kettőt vett át, némileg rövidítve. Az első (Commendo te…) szövegében a mindenható Istennek ajánlja a beteget, érdekes azonban, hogy egyes szám második személyben: „térj vissza Teremtődhöz”, „örvendezve siessen eléd Nagyasszonyunk, a Boldogságos Szűz Mária”, stb. Nem sürgetés ez, inkább egyfajta – az alkalomhoz illő – jókívánságfüzér: az elindulás nem az ismeretlenbe, hanem a Teremtőhöz lesz, és kívánja, hogy a már előttünk járt, megdicsőült szentek várják ott, Krisztus keresztje által mentse meg, fogadja be országába, vegye bárányai közé a Jó Pásztor, bűneitől megtisztulva tartozzék a választottak közé, és végül színről színre láthassa meg Istent. A második imát a halál beálltára ajánlja a szertartáskönyv (Proficiscere, anima christiana…): „Költözzél el, keresztény lélek, ebből a világból.” Szinte útnak indítja az éppen megholt ember lelkét, amely még ott lehet valahol a testben vagy a szobában. Újra a szentek társaságát említi, és Jézus Krisztus kereszthalálának érdemét, amelynek erejéből lehet teljes békéje, jó visszatérése Istenhez. A fenti imádságok hozzáállása nem alakoskodó, álszemérmes, hanem segítő szándékú. A haldokló „dolga”, hogy itt hagyja a földi világot, a testi életet, és elinduljon Isten felé. Segítségre is ebben van szüksége, amit az imádságtól megkap, és a közben mellette virrasztó szeretteitől is megérezhet. Milyen jó lenne, ha a haldokló ember környezete nemcsak a fájdalommentességre törekednék, hanem az emberhez méltó távozásban is segíteni próbálná őt: emberrel és Istennel kiengesztelődve, a betegség szentségi segítségeit megkapva, Isten felé indítva, tapintatos szeretettől körülvéve.
