1601-ben VIII. Kelemen pápa betiltotta a különféle eredetű litániákat a Mindenszentek és a Loretói kivételével. Később pápai jóváhagyást nyert a Jézus neve-, a Jézus Szíve-, a Szent József- és a Krisztus vére-litánia. Az új liturgikus vezérkönyv is ezen litániákat tartalmazza, valamint az Eucharisztiáról, a Szentlélekről, a Meghaltakról szólókat – véglegesített és egységesített szöveggel. Rubrikális pontosítás is található a litániák bevezetőjénél és az egyes litániáknál. A legfontosabb pontosítás a könyörgő litániák és a szentségkitétel kapcsolatában olvasható. „Kihelyezett szentség előtt csak a Krisztushoz szóló litániákat megfelelő imádkozni. (…) A többi litániát az oltár előtt, illetve egy megfelelő szobor vagy kép előtt lehet végezni.” Vagyis nem lehet szentségimádás közben mondani a Szentlélekről, a Szent Józsefről, a Mindenszentekről és a megholtakról szóló, valamint a Loretói litániát. A Szűz Máriát köszöntő litániát Mária-oltárnál vagy kedvelt Mária-szobornál kell végezni, ugyanígy felkereshetjük első szerdán Szent József szobrát (oltárát) az ő közbenjárását kérő fohászainkkal. Ezzel nemcsak az válik világossá a hívekben, hogy mi nem „imádjuk” Szűz Máriát vagy a szenteket, hanem újra „körbeimádkozzuk” templomunkat. A litániákra előírt ruházat a reverendára vett karing vagy mindkettő helyett alba, valamint az egyházi évnek megfelelő színű stóla és palást. Litánia esetében, ha paraliturgiáról is van szó, mégis fontos tudnunk, hogy a hívek közös, az egyház által jóváhagyott imádsága ez, amelyet nem szabad az egyéni ötleteknek, jámborságnak kisajátítania (például új és új litániák szerkesztésével).