A város Felső-Pannónia székhelye lett, ahol a kereszténység is hamar elterjedt. Itt szenvedett vértanúhalált Szent Quirinus, Szent Iréneusz és számos névtelen keresztény, s itt született Szent Márton, akit a püspökség alapításakor az első főpásztor, Szily János a szombathelyi egyházmegye védőszentjévé választott. Bár a város első templomát a IX. században alapították, Szombathely évszázadokon át a győri püspökséghez tartozott. Az egykori kis mezőváros 1579-ben lett Vas vármegye közigazgatási központja, püspöki székhellyé azonban csak kétszáz év múlva, 1777-ben vált, mikor Mária Terézia megalapította a szombathelyi egyházmegyét. A város története ettől kezdve összefonódott a püspökség fejlődésével, hiszen Szily János – akit ma „második alapítójaként” tisztel a település – igazi egyházi és kulturális központtá emelte Szombathelyt.
A püspök nagyszabású építkezésekbe kezdett, létrehozva ezzel a város késő barokk központját. Elsőként a szeminárium, vele párhuzamosan a püspöki palota, majd a székesegyház, végül az Eölbey-ház készült el. A munkálatok során kerültek elő a részben a középkori várba beépített, részben eltemetett római kőemlékek. Szily János, aki az Örök Városban megtanulta értékelni az ókori kultúrát, úgy rendelkezett, hogy a nagyobb köveket a díszkertbe, a kisebbeket pedig a püspöki palota úgynevezett hűselő termébe, a Sala Terrenába helyezzék el. – Ez volt Magyarország első archeológiai kőtára, amelylyel a püspöknek az volt a célja, hogy bemutassa az ókori Savaria értékeit, műkincseit. A kezdeti időkben inkább csak rokonok, ismerősök látogatták, de 1791-től teljesen nyilvánossá vált a kiállítás – mutatta be a múzeum történetét Horváthné Simon Katalin, a Szombathelyi Egyházmegyei Gyűjtemény vezetője. A kövek nagy része ma már az 1908-ban megnyílt Savaria Múzeumban látható, de számos emléket továbbra is az egyházmegyei gyűjtemény őriz, eredeti kiállítási helyén, a Sala Terrenában, amelyet Dorffmaister István 1784-ben készített freskója díszít. A terem hasonlít egy zárt romkertre: a falfestményen a művész – Szily János kívánsága szerint – megörökítette az ókori Róma épületeit, illetve Savaria köveit. Piranesi metszetei alapján készült el Titus diadalíve és a Porta Maggiore képe, mellettük egy elképzelt palota romja látható. Szintén a püspök kérésére kerültek a falakra a „pogány szent”, Vergilius Aeneis című eposzának szereplői: Venus, Apollo, Minerva, Tiberinus, Turnus király, illetve Dea Muta nimfa. A plasztikusságot, magasságot, mélységet érzékeltető grisaille technikával készült freskó a görög isteneket, illetve a négy évszak szimbolikus alakjait is megjeleníti a mennyezeten.
A kőtár egészen 1945. március 4-ig, a székesegyház bombázásáig nyitva állt a látogatók előtt. Mivel a háború utáni rendszer nem támogatta az egyházi kultúrát, csak 1988-ban adódott lehetőség, hogy újra látogathatóvá tegyék – restaurálás után, 1990- ben nyílt meg az egyházmegyei múzeum. – Idén a teremben időszaki tárlatot is rendezünk, és terveink szerint minden esztendőben új tematikus kiállítással várjuk a látogatókat. Most a Biblia éve kapcsán bemutatjuk az Egyházmegyei Könyvtár értékes és különleges Szentírásait – mondta Horváthné Simon Katalin. – Május 2-án nyílik a tárlat, amelyen a régi bibliák mellett olyan érdekességek is helyet kaptak, mint a japán, a kínai vagy a lovári-magyar cigány nyelvű Szentírás, illetve egy Tóra-tekercs.
A Sala Terrenához 1991-ben néhány kisebb termet kapcsoltak, ahol egyházi ötvösmunkákat, textileket állítottak ki. A kincstár számos gótikus, reneszánsz és kora barokk tárgyat is őriz, hiszen az osztrák határ mentén lévő templomok megmenekültek a törökök pusztításától. A kiállítás legrégebbi darabjai a kora keresztény időkből valók, de bemutatnak egy XIII. századi corpust is, amely Nagysimonyból került a múzeumba. Itt látható az a XV. században készített úrmutató is, amely mintául szolgált a kőszegi Jézus Szíve-templom homlokzatához. A textilgyűjtemény legkorábbi darabjai a püspökség alapításának idejéből származnak. Szily János Mária Teréziától egy teljes készletet, ornátust kapott ajándékba, magyar virágmotívumokkal, finom árnyalatokkal hímezve. Szinte külön kollekciót alkotnak a püspöksüvegek, amelyek között különleges, szalmadíszítésű darabok is láthatóak. A múzeum 1991-es megnyitása óta korszerűsítést nem végeztek a kiállítótermekben, és ezt sajnos a műkincsek is megsínylették. A gyűjtemény vezetője, aki tavaly óta tölti be e tisztséget, azonban bizakodó: – Most három témában is benyújtottunk pályázatot: egyrészt a múzeum felújítására, amelyből biztosítani tudnánk az új tárlókat, melyekbe már a múzeumokban előírt fényforrások lennének beépítve. A villamos szerelvények cseréje, a fényvédelem, a fűtés és a padló felújítása sürgető. Biztonsági kamerarendszer is indokolt a már meglévő riasztó mellé. Másrészt szükség lenne korszerű nyilvántartásra, fényképes, digitális adatbázisra, illetve műtárgyat is kellene restauráltatni. Ha elnyerjük a pályázatot, 2009-re valósulnának meg a tervek. Tavaly megszólítottuk az iskolákat, azóta helytörténeti tárlatvezetéseket tartunk gyerekeknek. Ha sikerülne a fűtés felújítása, egész évben fogadhatnánk a látogatókat. Bejelentkezett csoportoknak télen is bemutatjuk a múzeumot, de kellemetlen hidegben, nagykabátban végignézniük a kiállítást. Mindemellett számos olyan értékes műkincset őriznek a plébániák, amelyeket jelenleg, a tárlók hiánya miatt nem tudunk bemutatni.
Bár a pályázat csak májusban dől el, az átalakulás már elkezdődött: a püspökség finanszírozásával biztosították a gyűjtemény számára az olyan alapvető eszközöket, mint a közvetlen telefonvonal és a számítógép, internethozzáféréssel, a régi riasztórendszer helyett pedig korszerű, biztonságos berendezést szereltek be. Az Egyházmegyei Könyvtárral együttműködve a múzeumlátogatók megcsodálhatják a püspökséggel egyidős bibliotékát – előzetes bejelentkezéssel, hiszen a könyvtári feldolgozó munkán kívül biztosítani kell a kutatók munkájához szükséges nyugodt körülményeket is. 1791-ben Szily János a székesegyháznak ajándékozta magánkönyvtárát, amelyet a szeminaristák mellett a város férfi polgárai is látogathattak. A könyvtár ma már nyolcvanezer kötetet számlál, s ma is bővül. Benne külön gyűjteményt alkot az egyházmegye második püspöke, Herzan Ferenc európai viszonylatban is értékes könyvtára, amelyet 1927-ben átköltöztettek a püspöki palotába. Nyolcvan év után, idén visszahelyezik eredeti helyére, a volt szeminárium épületébe – amely ma kollégium -, és így hamarosan látogatható lesz. Az épületet Hidassy Kornél püspök 1884-ben kibővítette, az érdeklődő ma ezt a főúri barokk könyvtárak mintájára megtervezett, galériás termet, illetve a kispapok régi osztálytermét is megcsodálhatja. Kovácsoltvas csigalépcső vezet a galériára, amely Eiffel technikával készült. A könyvtár mennyezeti fa táblaképein ifj. Stornó Ferenc festette meg a nagy könyvírók, Szókratész, Mózes, Szent Pál apostol és Nagy Szent Gergely pápa, illetve az egyetemi fakultások szimbolikus alakjait.
A teremben elhelyezett tárlókban kiállították a könyvtár legértékesebb darabjait, például a könyvtár állományában lévő legrégebbi kódexet, a XIII. században készült Antiphonalét, Faludi Ferenc kézzel írt verseskötetét, Napóleon Herzan Ferencnek írt karácsonyi köszönő levelét, és Mikes Kelemen Törökországi leveleinek első nyomtatott kiadását is, amelyet éppen itt, a volt szeminárium épületében nyomtatott ki a Szily János által Szombathelyre hívott nyomdász, Siess Antal.
(További tudnivalók, nyitva tartás, elérhetőségek: www.martinus.hu)
