Határon túlról, Erdélyből – az ottani lelkészségek küldötteként – húsz magyar fiatal utazott az Örök Városba Csapai Árpád irányításával. A lateráni bazilikában Marek Jedraszewski poznani segédpüspök több mint kétszáz pap koncelebrálásával nyitó szentmisét mutatott be, amelynek keretében ünnepélyesen behozták valamennyi részt vevő nemzet zászlóját; a magyart a győri Szabó István vitte. A megbeszélések nyelvi csoportokban folytak a reménység, az új élet lehetősége és az értelmes szeretet témáiban. A több mint ezer fiatal együttlétének hangulata leginkább a 2000. évi római ifjúsági világtalálkozóéhoz volt hasonló, amikor a Tor Vergata egyetemi campuson egymillió fiatal gyűlt össze. A program csúcspontja a Tarcisio Bertone bíboros, vatikáni államtitkár vezetésével bemutatott szentmise volt a Szent Péter-bazilikában, amelyet követően XVI. Benedek pápa fogadta az egyetemistákat. Az áldások termében több mint ezerötszázan ujjongva köszöntötték a pápát, akinek választott névnapja július 11-e, Szent Benedek, Európa védőszentjének ünnepe. Az egyházfő beszédében utalt a találkozó mottójára: „Az új emmauszi tanítványok – kereszténynek lenni az egyetemen.” Kifejtette, mit jelent ma állandóan megújuló szívvel, hittel, Isten jelenlétében elmélyedni a tudományokban, öntudatos keresztényekként formálni azt a világot, amelyben ki-ki mint diák vagy tanár dolgozik. Mondanivalójának lényege egy felkiáltásban foglalható össze: „Ti vagytok Európa jövője!” – azaz a ma tanuló ifjúságtól sokat vár Európa és a világ, egyre növekvő erkölcsi minőséget, mind értékesebb lelkiséget, egyfajta új kulturális szintézist, a globalizálódó világban újraéleszteni az ember vágyát az istenkeresésre. A pápa üdvözölte a harmincegy különféle nemzet képviselőit, az egyetemi lelkészségek vezetőit és munkatársait, apostoli munkájukhoz a boldogságos Szent Szűznek, a Sedes Sapientiae-nek, a Bölcsesség Székének közbenjárását kérve. A papi fogadást követően néhányan külön is a Szentatya elé járulhattak. Kézfogáskor bajor köszöntéssel azt mondtam neki: „Grüss Gott! Szentatya, a magyar fiatalok a szívükbe zártak!” – aminek láthatóan nagyon örült.
A magyar csoport zarándokáhítata a Santa Maria Maggiore-bazilikában kezdődött Melo Lajos domonkos atya vezetésével; a közös programokat követően a bencések Szent Anzelm Egyetemén, az Aventinuson levő Szent Sabina-bazilikában Somorjai Ádám bencés atyával imádkoztak vesperást; végül Nettunóban, Goretti Szent Mária sírja fölött Németh László, a Pápai Magyar Intézet rektora mutatott be hálaadó szentmisét. A magyarok egyéni római programját tengeri fürdőzés zárta. Minden római út zarándoklat, tele sok olyan tapasztalattal, amelyek Isten rendkívüli szeretetéről szólnak. Már maga az utazás létrejötte is ilyen: a résztvevőknek alig került többe ötvenezer forintnál, menetjeggyel, szállással és étkezéssel együtt. Mindez csak azért, mert háttérben maradó jótevők segítették az egyetemistákat. A befogadó családok, akiknél a magyar résztvevők laktak, önzetlen, igazi „római” keresztények voltak, akik családi otthonukba, szívükbe fogadták a mieinket. Az utazás során előfordult, hogy egy hatalmas autóbusz nem tudott továbbhaladni az útban lévő kis „csinkvecsentó” miatt. Négy egyetemista felkapta az autót és arrébb tette, a sofőr hálás volt érte. A Rómában lakó erzsébet-nővérek udvarias, bőséges vendéglátó szeretettel várták a fiatalokat, sőt, énekeltek is a csapatnak azok, akik éppen ott lelkigyakorlatoztak…
Útra kelni, zarándokolni érdemes, még akkor is, ha Rómában júliusban szinte elviselhetetlen a kánikula. Ha már végképp kiszáradtunk, az útszéli kutak friss vizet kínáltak, a szökőkutakban pedig akár meg is lehetett mosakodni. Képek, mély benyomások maradnak az európai egyetemisták római találkozójáról számítógépeinken, fényképezőgépeinkben, de leginkább a szívünkben. Nem felejtjük a pápa szavait: Európa jövőjének kell lennünk!
