Margit testvér a fogadalmával egészen osztatlan, meghitt, mintegy jegyesi szeretetben adta át magát az Isten szeretetének embert és emberi közösséget mentő, gyógyító, szabadító műve számára. Ezért választotta fogadalmi mottójául: Jézusom! Irgalom! Azt akarta, hogy élete, minden tevékenysége, a látványosak és a mindennapiak egyaránt, kiáltás legyen, mely bizalommal kéri Isten irgalmát tehetetlenségünkre, közömbösségünkre.
Ma, amikor az Istentől való elfordulás világméretű erkölcsi krízisbe sodorta az embert, ma, amikor már nem „csak” Benedek pápa, hanem politikusok is arról beszélnek, hogy az ember, az emberi értékek krízise rejlik a gazdasági válság és társadalmi szétesés mögött, ma, amikor az emberi kevélység akarja meghatározni, hogy mi a jó és mi a rossz, hihetetlenül nagy szükség van arra a prófétai karizmára, amelyet Margit testvér kapott. Prófétai karizmát örököltünk tőle, vagyis azt a meghívást és kihívást, hogy Isten szemével – az evangéliumok fényében -, az egyház tanítása szerint értelmezzük az idők jeleit, próbáljunk azokra választ adni.
Ezért fogalmaz így az „Élet a Szentlélekben” című szabályzatunk:
„Részt veszünk az egyház szociális küldetésében, ami magába foglalja a társadalom sokrétű szükségleteit, s melyek szociális, vallási, gazdasági, környezeti, valamint kulturális és politikai körülményekből származnak… Csakis a Lélek által – aki betölti és megújítja a föld színét – lehet szolgálatunk hatékony. Az a törekvésünk, hogy radikális evangéliumi életet éljünk, a szeretet, az igazságosság és béke eszközei, a remény hordozói, a szegények és elnyomottak szolgálói legyünk. A világ életért, az élet értelméért, emberi méltóságért, hitért és igazságért kiált felénk. A feladat nagysága és képességeink korlátozottsága a válaszadásban arra sürget, hogy egyre mélyebben hagyatkozzunk a Szentlélekre.”
A II. vatikáni zsinat óta eltelt negyvenöt évre gyakran úgy gondolunk, mint egy kaotikus korszakra, pedig az Isten angyala kavarta fel az iszapot a Beteszda-tóban, hogy Isten Lelke új életet, gyógyulást hozhasson. Az elmúlt években kiderült, hogy gyűlöletben égő világunk halott, és szükség van emberekre, akik átadják magukat a Szentlélek Úristennek, hogy élő eszközei, munkatársai legyenek az örömhírnek: van irgalom! Miközben hálát adunk Margit testvérünk életéért és első fogadalmas elköteleződéséért, hálát adunk, mert láthatjuk, hogy bár eláradt a bűn, de túlárad a kegyelem, és a találékony emberszerető Istenünk folyamatosan új meg új módon bizonyítja: Ne féljetek! Én legyőztem a világot! Veletek vagyok mindennap, a világ végezetéig.
