De amikor készült, nyilván nem a hamisságról, hanem a jövő képéről szólt annak a kis falunak a híveihez, akik a XIV. században itt hallgatták az igét.
Rimabrézó, ez a Rima menti kisközség – amely régente Kishont vármegye székhelye is volt – közel száz házzal, evangélikus vallású szlovák lakossal. Egyike Gömör vármegye legrégibb községeinek, mely a tatárjárás alkalmával elpusztult. „Legelső okleveles nyomát 1334-ben találjuk, amikor a kalocsai érsek birtokai közé tartozik. Utána Széchi Tamás főispáné, majd Ajnácskő vár tartozéka. Későbbi birtokosai a Kubinyiak, Fáyak, Duzsárdyak, Malatinszkyak és Jekelfalussyak. A középkori templom szentélyében, amely a mai templom oldalkápolnája, számos falkép található. A tudós teológiai program szerint kifestett egykori szentély teljes épségben vészelte át a történelem vérzivatarait, a többszörös mész- és vakolatréteg alatt. A XIX. század végén, 1889-ben tárta fel a képeket Huszka József” – írja Prokopp Mária rövid ismertetőjében.
Az oldalfalak alsó részét geometrikus díszítőfestés ékesíti, és felette hat-hat medalionban próféták mellképe jelenik meg, kezükben mondatszalagot tartanak. Hogy mi olvasható az itt látható arckép alatt, nem emlékszem. De, ahogy jeleztem, egyszer megszólalt ez a próféta, és nekem a szívbeli fájdalomról szólt. Valahogy így: „Térjetek hozzám teljes szívetekből; nemcsak szóval, szájjal, könnyel, hanem szívvel. Ha a könny, ha az ajk panasza el is marad; ha a fájdalom csak az akarat fájdalma, mely habfodrot nem vet az érzékiség vizein: akkor is elégséges bánata van a szívnek, mert mi legyen más a bánat, mint az akarat bánkódása? A bűnös tehát nyissa meg szívét Ezekiel tanácsa szerint: facite vobis cor novum; amit szerettetek, azt most ne szeressétek; – amihez hozzánőttetek, attól szakadjatok el; az érzékiség, a meleg vér lehelete helyett az Isten-szeretet tüze árassza szét tisztító hevét; – hajlamaitok súlya ezentúl az Isten, a végtelen felé terelje bolygó lelketeket… Nagy erő ez, mely mikor bevonul: repeszt, dönt, szakít a szíveken… Minden egyéb, mit enélkül tennénk, haszontalan. Az önvád, a bűnbevallás sem változtatja meg a szívet, hanem a megváltozott szív teszi a bűnbevallást üdvössé.”
Aki azt mondja, hogy ezt Prohászka Ottokár írta A keresztény bűnbánat és bűnbocsánat című könyvében, annak is igaza van, de aki elhiszi, hogy én pedig ilyesfélét véltem hallani ennek a prófétának a szájából, kérem, hogy az se mondja, hogy félrevezettem.
