És az „egyke” Jézus? Ő már tizenkét éves korában „túlnőtt” a család keretein. Nem a gicscses képeken ábrázolt ácsműhelyben járunk, ahol a kis Jézus ügyesen segít Szent Józsefnek, miközben Mária főzi az ebédet… Hol van ez az idill napjaink családjaihoz képest? Hol van ez az ősi családmodell tőlünk térben és időben?
Aztán lassan megértettem, hogy valami másfajta példát kell felismernem a Szent Családban. Rájöttem, hogy éppen „mássága”, különössége az, ami miatt példája lehet a mi családjainknak. Bármennyire igazunk van is, ne elégedjünk meg a sopánkodással. „Egyke” nevelőapák, a saját hivatásuk mellett édesanyai hivatást betöltő asszonyok, s ki tudja, hányféle különlegesség adódik manapság. Persze jó volna, ha nem így lenne, de sajnálkozás helyett mentsük inkább a család még megmaradt értékeit. A Szent Családot nem a korabeli természetes családok tulajdonságai tartották össze. Nem gazdasági egymásra utaltságok, korhoz kötött körülmények határozták meg, hanem különös módon a Gyermek körül, a családon kívül, a világot megváltó hivatás erejében forrt össze. Nem egy „belterjes”, hanem a világra nyitott család példáját láthatjuk magunk előtt. Minden kornak megvan a maga sajátos családmodellje. De a Szent Család tagjait összefűző különleges szeretetkapcsolat és Jézusközpontúság nélkül tegnap, ma és holnap sincs keresztény család.
