A férfi és női természet különbözősége révén válhatnak ketten egy testté. Nemét az ember nem kiharcolja magának, hanem létével együtt a Teremtőtől ajándékba kapja. Az a feladata, hogy nemének megfelelő hivatását betöltse. E felelősség alól keres kibúvót az, aki azt állítja, hogy nemét, nemi irányultságát bárki megváltoztathatja, aki azt hirdeti, hogy a nemek pusztán szocio-kulturális hozadékok.
Mostanában naponta többször halljuk: válság van. Válságról írnak az újságok, beszélnek a rádiókban, erről szólnak a televíziós hírek. Szó van gazdasági, erkölcsi, ökológiai válságról, de a válság érinti az oktatásügyet, az egészséggondozást, a kultúrát, sőt az állami és közélet számos területét is. Korunk embere eljutott a Holdra és halálos járványokat számolt fel, néhány óra alatt megkerüli a Földet és cseveghet sok ezer kilométerre lévő barátjával, körülötte azonban válság örvénylik. Maga az ember került válságba, mert sokattudásáról azt hiszi, mindent tud, mert megismerve a természetet úgy gondolja, hogy törvényeit átszabhatja, mert önhittségében sorsának, jelenének és jövőjének teljhatalmú ura akar lenni. Boldogságához az hiányzik még, hogy igazán „szabad" legyen, hogy ne akadályozza semmi és senki, hogy azt és úgy tehesse, akkor és azért, mert őneki ez most így tetszik.
Szabadsága érdekében függetlenedni akar mindentől és mindenkitől, nem vállal közösséget elődökkel és utódokkal, nem fogad el semmiféle tekintélyt, élete értelme és célja önmaga. És ha ő „más” akar lenni, mint a többi ember, akkor mindenki legyen vele szemben toleráns. Mennyire igaz XVI. Benedek pápa figyelmeztetése: ha a szabadság és a tolerancia leválik az igazságról, zűrzavar keletkezik mind az egyesekben, mind a társadalom egészében! Szabadulni akarva azoktól a kötöttségektől és felelősségektől, amelyek az embert férfi vagy női mivolta miatt kötik, egyesek azt vallják, hogy – eltekintve a nyilvánvaló anatómiai különbségektől – az ember nemi hovatartozása nem természeti adottság, hanem az adott helyen kialakult kultúra következménye. Az ember „neme” helyett bevezették a „gender” fogalmát, ezen a férfi vagy női viselkedést, szerepvállalást értik. Szerintük a férfi nem születik férfiasnak, csak a társadalom és kor kényszeríti rá ezt a szerepet; a nőiesség csupán kulturális találmány, a nők azért nőiesek és gyengéd anyák, mert a hatalmat bitorló férfiak ilyen viselkedést várnak el tőlük. A genderideológia kiindulópontja az a marxizmus által hirdetett tétel, hogy a monogám házasságban a férj kizsákmányolja feleségét és rabszolgájává teszi, tehát ahhoz, hogy a feleséget felszabadítsuk, a házasságot mint társadalmi konstrukciót kell megszüntetni. Legyen mindenki szabad, ha a nő nem akarja vállalni az anyai szerepet, ne kényszeríthesse erre senki, saját megfogant, de még meg nem született gyermeke sem (lásd „jog” az abortuszhoz); a férfi választhasson olyan „életstílust”, amilyet akar (lásd azonos neműek élettársi viszonya). A szabadság ilyen félreértelmezése önmaga börtönébe zárja az embert, szembefordítja a többi emberrel, a közösséggel. A keresztény ember ezzel szemben hálát ad a Teremtő ajándékaiért, életéért, neméért, a másik nem iránt érzett szerelemért, azért, hogy férfiként vagy nőként teljesedhet ki és keresheti boldogságát.
Hogyan jellemezhető az igazán férfias férfi és nőies nő? Beszéljétek meg családi, vagy baráti körben: miért tudtok örülni annak, hogy férfinak, illetve nőnek születtetek!
Amikor a gyermek öntudata kezd kialakulni, nem az tudatosul benne, hogy „gyermek”, hanem az, hogy kisfiú vagy kislány. Még se nem férfi, se nem nő, nemi jellegzetességei még igazán ki sem alakultak, kisfiús vagy kislányos „szerepei” sincsenek még, ilyen viselkedésformákat sem várnak el tőle, mégis határozottan tudja, hogy melyik nemhez tartozik. Csak a mesében fordul elő, hogy a hős „úgy megijedt, hogy azt sem tudta, leány-e vagy fiú”. A gender-ideológia szerint azonban a biológiai nem és a nemi szerep, a nemre jellemző viselkedésmód két egymástól független dolog. Az előbbi testi adottság, csak olyan mértékben befolyásolható, amennyire azt az orvostudomány lehetővé teszi, az utóbbi viszont szellemi tulajdonság, elsajátítható, megváltoztatható, kicserélhető függetlenül a testi adottságoktól.
Tudatosítsuk m a g u n k b a n , családunkban, baráti és rokoni körben, hogy „az emberi személy egyszerre testi és szellemi lény. Az emberben a szellem és az anyag egy természetet alkot. Ez az egység oly mély, hogy a szellemi elvnek köszönhetően, ami a lélek, az anyagi természetű test emberi és élő testté válik és részesedik az istenképmás méltóságában” (KEKK 69). A Biblia úgy beszél az emberről, hogy annak lehet testi vagy lelki megjelölése. Az ember test annyiban, amennyiben sebezhető, alá van vetve a halálnak és az ösztönös vágyaknak. De az ember lélek is, melyet Isten teremtett, ez adja istenképmásságát. „Isten a föld porából alkotta meg az embert; és orrába lehelte az élet leheletét; így lett az ember élőlénnyé” (Ter 2,7). Ösztönösen idegenkedünk a férfias nőktől és a nőies férfiaktól, hiszen az ilyen rendellenesség a test és a lélek harmóniájának hiányáról árulkodik.
Hogyan tudjátok elősegíteni gyermekeitekben nemi identitásuk kialakítását? Hogyan találtok olyan talpig férfi, illetve igaz női példaképeket, akiket gyermekeitek elé tudtok állítani? Akkor tehát, amikor a gender-elmélet külön akarja választani a testi és szellemi nemiséget, az embert megfosztja méltóságának gyökerétől, tagadja, hogy a nemiség a férfi és a nő személyiségéhez tartozik. Arra a tévedésre épít, hogy a nemiség csak testi-anyagi értelemben meghatározott, lelki-szellemi vonatkozását a környezet, a társadalom vagy akár saját maga kívánalmai szerint bárki cserélgetheti, változtathatja, így bármilyen nemi azonosság kialakítható. Ebből az is következik, hogy az ember szabadon változtathatja szexuális irányultságát, erkölcsi kérdések nem merülnek fel a partnerválasztással kapcsolatban sem. Ha ez igaz lenne, a házasság és család értelmetlen intézménnyé válna, de elenyészne mindaz az érték is, amit a házasság és család az emberiségnek nyújt. Az elmélet hívei odáig mennek, hogy a „gender-jog” megfogalmazását és törvénybe iktatását szorgalmazzák. Amikor pedig tételeiket bizonygatják, súlyosan sértik a szeméremérzetet, szemérem nélkül a testi kapcsolatok elvesztik személyes jellegüket, holott azok csak két emberre tartozó misztériumok.
Hol találkoztok környezetetekben olyan jelenségekkel, amelyek teret nyitnak a gender-elmélet érvényesülésének?
Korunk embere válságban van, de válságát csak tovább mélyíti, ha Teremtőjéről tudomást sem véve tagadja az ember igazságát, vagyis azt, hogy nemisége személyiségéhez tartozik, nem csupán begyakorolt magatartásforma. Az ember boldogságának kulcsa Isten ajándékainak hittel és alázattal való elfogadása. Mi hiszünk egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjébe!
Levelem kiegészítéseként figyelmetekbe ajánlom a püspöki kar A boldogabb családokért című körlevelének 32., 44., 49. és 89. pontjait!
a szerző az MKPK családreferens püspöke,
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
