Ruanda a népirtásra emlékezik
Ezekben a hetekben emlékezik az Afrika közepén fekvő kis ország, Ruanda népe az 1994 áprilisától júliusig tartó népirtás több százezer áldozatára. A huszonhatezer négyzetkilométeren közel nyolcmillió lakos él, akik zömében a hutu és a tuszi népcsoport tagjai. A bantu népesség e két ágát valójában csak a gyarmatosítók különböztették meg, s a hutuk ra bízták az irányító szerepet a szegényebb tuszikkal szemben.
A vezető réteg az 1962-ben elnyert függetlenség után is a hutu maradt. A lappangó társadalmi feszültséget kirobbantó szikra az a merénylet volt, amelyet 1994-ben követtek el az akkori hutu elnök, Juvénal Habyarimana repülőgépe ellen. A népirtásra kiképzett két hutu milícia tagjai ekkor hozzáláttak a tuszi többség módszeres lemészárlásához. A nemzetközi szervezetek nem avatkoztak be a véres eseményekbe.
Ruanda lakosságának 47,92 százaléka, több mint négymillió ember katolikus. Templomok, egyházi intézmények is áldozatául estek a testvérharcnak, de sok katolikusnak keresztelt személy is a gyilkosok közé állt. A bírósági ügyek még ma, húsz év után sem zárultak le. A kiengesztelődés várat magára, és csak további erőfeszítések árán valósulhat meg. A gyarmatosítás következményei messzehatóak.
Nigériában növekszik a terror
Miközben a keresztény–iszlám vallásközi párbeszéd kérdésével foglalkozó ammani nemzetközi konferencia megállapította, hogy a világban tapasztalható, látszólag vallási színezetű konfliktusok oka valójában az embertelenség, Nigériában, Nyugat-Afrika legnagyobb országában egyre növekszik a terror.
Nemrég Gamboru Ngala falu kétszázötven szegényes viskóját perzselték fel a Boko Haram szélsőséges iszlamista csoport emberei, és a menekülő lakosok közül mintegy háromszázat megöltek. Áprilisban Chibokból raboltak el kétszázhetven, tizenhat– tizennyolc éves diáklányt. Ma sem tudni, mi lett a sorsuk.
A Boko Haram terrorszervezet neve azt jelenti: A nyugati tanítás bűn. A 2002-ben Észak-Kamerunban és Nigerben létrehozott csoportosulás az utóbbi években Nigéria északi részén is mind erőszakosabban lép fel. Az országban egyre nő az elégedetlenség a kormány erőtlen intézkedései, valamint a rendőri és katonai védelem gyengesége miatt. Az elmúlt hetekben számos tiltakozó tüntetést tartottak, különösen nagy számban vonultak utcára a diáklányok sorsa miatt aggódó szülők és hozzátartozók (képünkön), akik attól tartanak, hogy az elrabolt fiatalok muzulmán kényszerházasság áldozatai lesznek.
Ferenc pápa is kifejezte együttérzését. „Egyesüljünk mindnyájan az imádságban a nigériai elrabolt kislányokért” – biztatott közös imára a szentatya. Az ammani párbeszéd konferencia résztvevői is csatlakoztak a világszerte kibontakozó tiltakozáshoz.
A nigériai kormány az Egyesült Államok segítségét kérte a terror elleni harcban. Az amerikai titkosszolgálat szakértői csoportja már megérkezett az országba. John Kerry amerikai külügyminiszter nemzetközi közreműködést is kért. A nigériai kormány kétszázhúszezer eurónak megfelelő jutalmat ajánlott fel a nyomravezetőnek, aki elősegíti az elrabolt lányok megtalálását.
Nigéria kilencszázhuszonhárom négyzetkilométernyi területén százhetvenötmillió lakos él. A korábbi angol gyarmat 1960-ban vált függetlenné. A lakosság fele muzulmán, és mintegy negyven százaléka keresztény. A muzulmánok északon, a keresztények főként az ország déli részén élnek.
Franciaország és öt afrikai állam (Nigéria, Kamerun, Csád, Niger és Benin) közös akciótervet dolgozott ki a Boko Haram megfékezésére. Az afrikai csúcstalálkozó résztvevői a francia elnök, François Hollande vezetésével tartottak értekezletet május 17-18-án, Párizsban. Nigéria problémája ugyanis mára már egész Afrikát érintő ügy.
