Közel az emberekhez

A problémák közül Ferenc pápa mindenekelőtt arra hívja fel a figyelmet, hogy az információk átadása túlságosan gyors, ezért nincs lehetőségünk arra, hogy megfontoljuk a kapott tájékoztatást, és ítéletet, véleményt alkossunk róla. A kommunikáció világa segíthet gyarapítani a tudásunkat, de akár tévútra is vezethet. A digitális kapcsolattartás elszigetelhet bennünket embertársainktól. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy akik különböző okoknál fogva nem férnek hozzá a közösségi médiához, hátrányba kerülhetnek a többiekkel szemben.

Ezek a valós korlátok azonban nem indokolják a közösségi média elutasítását, csupán arra hívják fel a figyelmet, hogy a kommunikáció végső soron inkább emberi, mintsem technológiai vívmány.


A digitális környezetben is szükségünk van időre és csendre, vissza kell nyernünk a nyugalom érzését. Türelmesnek kell lennünk, ha meg akarjuk érteni azt, aki különbözik tőlünk – szögezi le a pápa. Az emberek ugyanis csak akkor nyílnak meg egészen, ha nem pusztán elviselik, hanem teljesen elfogadják őket. Ha őszinte figyelemmel hallgatunk meg másokat, megtanuljuk más szemmel látni a világot, és elkezdjük értékelni az emberi tapasztalat gazdagságát, ahogyan az a különböző kultúrákban és hagyományokban megnyilvánul. Így jobban tudjuk majd méltányolni a kereszténység által hirdetett fontos értékeket is, például a házasságot és a családot vagy a vallási és a politikai szféra közötti különbségtételt.

Hogyan szolgálhatja a kommunikáció a találkozás hiteles kultúráját? – teszi fel a kérdést Ferenc pápa. Mit jelent a keresztények számára az, hogy az evangélium fényében találkoznak valakivel? Válaszában a szentatya az irgalmas szamaritánus példabeszédéből indul ki, hangsúlyozva a közelség fontosságát. Aki kommunikál, az lényegében közel kerül a másikhoz, felebarátjává lesz. Az irgalmas szamaritánus nem pusztán közelebb lép a másik emberhez, aki félholtan hever az út szélén, hanem gondjaiba veszi, felelősséget vállal érte. Jézus megfordítja a távlatokat: nem arról van szó, hogy a másikban fel kell ismernem a hozzám hasonló embert, hanem képessé kell lennem arra, hogy magam váljak hozzá hasonlóvá. A kommunikációnak ezt a képességét szívesen tekintem közelségnek – jegyzi meg üzenetében a pápa.

Ugyanakkor figyelmeztet arra, hogy a kommunikáció elsődleges célja nemegyszer az, hogy fogyasztásra ösztönözze vagy manipulálja az embereket. Ilyenkor a vad erőszak esetével állunk szemben, hasonlóan ahhoz az emberhez, akit a rablók véresre vertek és az út szélén hagytak. Napjainkban fennáll a veszélye annak, hogy egyes közösségi médiumok oly mértékben befolyásolnak bennünket, hogy képtelenné válunk felismerni a valóságot és igazi felebarátunkat. Nem elég csupán állandó összeköttetésben lenni a digitális térben, a kapcsolatoknak a valódi találkozások megélésén keresztül kell növekedniük.

Nem élhetünk magányosan, magunkba zárkózva. A kommunikációs stratégiák önmagukban nem biztosítják számunkra a kapcsolat szépségét, jóságát és igazságát. A digitális világnak emberségben gazdag környezetnek kell lennie, olyan hálózatnak, amely nem kábelekből, hanem emberekből áll. A média semlegessége csupán látszólagos: csak azok válhatnak valódi viszonyítási pontokká mások számára, akik meghaladják önmagukat – fogalmaz a pápa, majd rámutat: a kommunikációs szakember hitelessége személyes elkötelezettségében gyökerezik. A keresztény tanúságtétel a világhálónak köszönhetően elérhet a létezés perifériáin élőkhöz is.

Ferenc pápa beszédében felhívja a figyelmet arra is, hogy a világháló digitális sztrádáin megannyi sérült emberrel, reményre és megváltásra váró férfival és nővel találkozhatunk.

A keresztény tanúságtétel nem azt jelenti, hogy vallásos üzenetekkel bombázzuk az embereket, hanem azt, hogy „türelmesen és tisztelettel fogadjuk kérdéseiket és kételyeiket, miközben ők haladnak az igazság keresésének útján és az emberi lét értelme felé” (XVI. Benedek pápa üzenete a kommunikáció 47. világnapjára, 2013).

Az emmauszi tanítványok evangéliumi epizódját idézve Ferenc pápa hangsúlyozza: képesnek kell lennünk arra, hogy bekapcsolódjunk kortársaink párbeszédébe, hogy megértsük elvárásaikat, kétségeiket, reményeiket. A pápai üzenet a dialógus fontosságát emeli ki. Párbeszédet folytatni annyit jelent, hogy meg vagyunk győződve arról: a másiknak értékes mondanivalója van, és érdemes helyet adnunk nézőpontjának, javaslatainak. A párbeszéd nem azt jelenti, hogy lemondunk saját eszméinkről és hagyományainkról, pusztán azt a meggyőződésünket kell feladnunk, hogy a mi álláspontunk az egyedül érvényes és abszolút helyes vélemény.

Az egyháznak jelen kell lennie a kommunikáció világában, hogy párbeszédet folytathasson korunk emberével, és eljuttathassa a Krisztussal