Életet adók

Úton – ez a neve a sétának, mottója pedig a következő: „…fontos a saját ritmus (amit nem érdemes se gyorsítani, se lassítani), a folyamat (amely legalább olyan lényeges, mint a célba érkezés), az együttlét vagy éppen a magány.” Aki szeretné, akár végig is futhatja majd a főváros és a hevesi megyeszékhely közötti távot, de gyalogolni is lehet. „Egyfajta zarándokút ez – mondja Horváth Éva perinatális szaktanácsadó –, amely a szülés-születés folyamatát hivatott bemutatni.” Az egri Bábafánál lesz a végállomás. A korábban itt álló csertölgynek a tövében szült ugyanis egy anya a XVIII. században, így lett a fa az ősi tudás, bölcsesség jelképe. „Egy nő élete a szülésre való ráhangolódásról szól – véli Varga Katalin pszichológus, a séta egyik szervezője. – Egy kislány születésének módja később a szülésére is hatással lesz, ezért nagyon fontos, s a séta célja is az, hogy elmondjuk: jó tudni, miként javítható a szülés minősége.”


Kovács Katalin háromszoros olimpiai bajnok kajakozó, a program egyik támogatója már a kilencedik hónapban jár, a kis Luca az első gyermeke lesz. A sportolónő különösen szép és fitt kismama, most, a legutolsó napokban- hetekben is jön-megy. Mint mondja, ha a kislány nagyobb lesz, nagyon szeretne visszatérni a sporthoz. A szüléstől egyáltalán nem tart, és teljesen megbízik az orvosában. Arról pedig, hogy benn lesz-e a párja a szülőszobában, azt mondja: „Én nem ragaszkodom hozzá, de ő szeretne ott lenni.” Korábbi csapattársa, Szabó Szilvia olimpiai ezüstérmes kajakos saját szüléseiről mesél Katinak, aki nagyon örül, hogy megosztja vele a tapasztalatait. Szilvia két gyermeknek adott már életet, de míg a második szülése szép élmény maradt számára, addig az első kevésbé volt az. „Úgy tanultuk, hogy a versenypályán le kell tolnunk a fájdalmat, de rá kellett jönnöm, hogy a szülésnél nem – mondja. – Valószínűleg ezért is volt könnyebb a második szülés.” Másodszorra dúlával szült, aki sokszor megnyugtatta. Mivel az első szülés a párját is megviselte, a második alkalommal ő már nem volt jelen. Ugyan akkor nagy élmény maradt számára, hogy ő pillanthatta meg először a kislányát, és az ő szemébe nézett először Csenge. Ahogy a többórás vajúdásról beszél, Dudás Miklós olimpikon nevetve megjegyzi: „Már értem, honnan volt ereje a 2500 méterhez…” A kajakozó is szeretne családot, sőt már azt is tudja: két gyereket, méghozzá, ha lehet, egy lányt és egy fiút. Újságírói kérdésre elmondja, szerinte a férfi dolga a szülőszobán az, hogy támogassa a nőt, és ha kell, kiálljon érte. Bár Kati nem valószínű, hogy tud, a többiek szeretnének részt venni a sétán. „Célunk, hogy bemutassuk, hogyan kell egészséges perspektívából szemlélni a szülést” – fogalmaz Andrek Andrea pszichológus, aki az ELTE Pszichológiai Intézetében működő pe ri na tá lis szaktanácsadó továbbképzésről beszél, mely nemcsak Magyarországon, hanem Európában is egyedülálló, 2007-ben indult, és igen színes szakmai közegből kerültek ki a résztvevői. Olyan szakembereket szólít meg, akik így vagy úgy, de a születés körül tevékenykednek, illetve a felnövekvő generáció nevelésében- oktatásában vállalnak szerepet. Nagy hangsúlyt kap benne az önismeret, mert az oktatók szerint fontos, hogy azok, akik ezen a területen dolgoznak, összhangban legyenek saját belső világukkal. A képzés folyamatként kezeli a szülés-születés időszakát, a fogantatástól egészen a következő nemzedék megszületéséig. Generációkon átívelő hatásokkal foglalkozik hát, a normális élettani folyamatokkal és ezek kóros formáival, elakadásaival egyaránt. Témája például az apaság vagy a meg nem született gyermekek is.

Gitidisz Krisztina védőnő is a „bababarát egyetemen” végzett, perinatális szaktanácsadó szakon, és elsősorban a szoptatással foglalkozik. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kezdeményezéséről, az úgynevezett bababarát kórházakról elmondja, hogy fontos lenne, ha az anyák megtalálnák ezeket, mert a szoptatásra a későbbiekben nagy hatással van az, hogy mi történik a kórházakban a szülés utáni első napokban. A szülést követően együtt töltött egy óra, a bőrkontaktus fontosságát is hangsúlyozza, és mint mondja, a mostani program során az „anyabarát” szülésre is szeretné felhívni a figyelmet.
„Na, ki akar segíteni?” – kérdezi Dudás Miklós a gyerekeket. „Ééén!” – kiáltják kórusban, és Fruzsina már meg is kaparintja a kislapátot, amivel aztán a többiekkel közösen az elültetett fa tövéhez hányja a földet. „Ügyesek vagytok!” – dicséri őket az olimpikon. Május 13-án, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának udvarán a séta szervezői és támogatói, olimpikonjaink elültették a születés fáját, egy szép japán cseresznyefát, amely a folyamatos megújulásnak, az újjászületés körforgásának, voltaképp magának az életadásnak a szimbóluma.

Fotó: Kissimon István