Első lengyelországi zarándoklatán, 1979. június 2-án, Varsóban II. János Pál ezeket a prófétai szavakat mondta: „Jöjj, Szentlélek, és újítsd meg a föld színét!” Ezután rövid csöndet tartott, majd egy drámai gesztussal kinyújtotta kezét, Varsó terének földjére mutatott, és azt kiáltotta: „Ezét a földét!” Ennek aztán látható gyümölcsei lettek a szabadság felé vezető úton, amely a kommunizmus összeomlásához vezetett Lengyelországban, Magyarországon és aztán más országokban is.
Személyesen soha nem beszéltem vele, csak egyszer láttam őt az 1999-es lengyelországi látogatásakor, amikor szentmisét mutatott be Licheń-ben, a Szűz Mária-kegyhelyen. Valójában azonban két nagy találkozásom is volt vele, amelyek által megerősödött a papi és szerzetesi hivatásom. Az első 2005-ben, amikor meghalt, a második pedig 2011-ben, a boldoggá avatásakor. Fontos szerepe van az életemben ennek a két pillanatnak, amikor még mélyebben megértettem, ki volt ő, és mit jelent sok ember számára.
Halálakor egy budapesti iskolában tartottam róla megemlékezést. Emlékszem, milyen nagy csend és meghatottság uralkodott az előadás alatt. Beszéltem róla, és éreztem, a Szentlélek Úristen megérinti az emberek szívét. Akkor, ott, egy nem katolikus iskolában, különösen éreztem Isten jelenlétét.
II. János Pál pápa sok embernek volt lelki, szellemi vezetője, példaképe, és az ma is. Sokan – és nem csak keresztények – beszélnek róla, idézik a szavait. Bárhol jártam is a világban, azok, akik tudták, hogy lengyel vagyok, szinte mindig emlegették őt nekem. Amíg élt, nem igazán figyeltem oda erre. Akkor kezdtem igazán becsülni a jelenlétét, amikor Isten már magához hívta. Személyisége és a tanítása erősítette bennem a nemzeti és misszionáriusi öntudatot, segített, hogy még jobban örüljek annak, hogy lengyel vagyok, akinek feladata van ebben a világban.
II. János Pál pápa élete tükröződött tanításában. S amit tanított, az visszhangra talált, és mély nyomot hagyott sok lengyel (és nem lengyel) emberben. A lengyel nép felismerte Karol Wojtyła különleges szerepét Lengyelország és az egész világ történetében. Ezt tanúsítja II. János Pál pápa ünnepe is, amelyet 2005. július 27-én a lengyel parlament rendelt el október 16-ára, a pápa megválasztásának napjára. A határozatban így fogalmaztak: „Hálával a legnagyabb XX. századi vezetőnek, az embernek, aki a kereszténységben gyökerezve tanított nekünk szolidaritást, bátorságot és alázatot.” Ezt a határozatot háromszázharmincnyolc országgyűlési képviselő támogatta, hárman voltak ellene, és ketten nem szavaztak. A lengyel katolikus egyház pedig az október 16-át megelőző vasárnapra bevezette az úgynevezett pápai napot.
Lengyelország számos egyházmegyéjében II. János Pál tanítására alapozva fogalmazzák meg a pasztorális programokat; a családok körében, a hittanórákon, a rádióban és a tévében a mai napig hallható a tanítása. Öröksége a ma élő lengyeleknek is mutatja az utat, hogyan lehet boldogan és szabadon élni.
Az emberi méltóságról, a kultúráról szóló tanítása számos különböző kezdeményezésnek adta az alapját Lengyelországban. Közülük kettőt említenék: Varsóban a Boldog II. János Pál Gondolat Központ azért létesült, hogy erősítse a keresztény kultúrát. Krakkó-Łagiewnikiben pedig az Isteni Irgalmasság-bazilika mellett most épül a II. János Pál Pápa Központ, amelynek célja, hogy társadalmunk keresztény gyökereit ápolja, mert – ahogyan a pápa fogalmazott – az embert nem lehet megérteni Jézus nélkül.
II. János Pál nagyon megérintette az ifjúságot. Ennek egyik csodálatos gyümölcse az úgynevezett II. János Pál-generáció. Már az 1997-es párizsi ifjúsági világtalálkozó után megjelent ez a fogalom. 2005-ben újult erővel kezdtek beszélni erről a nemzedékről, azokról az emberekről, akik II. János Pál tanításán nőttek fel, és akik számára fontos az ő öröksége. Mostanában több olyan csoport jött létre Lengyelországban, amely arra törekszik, hogy a pápa lelkülete tovább éljen a nemzetben.
II. János Pál személyisége és egész élete az irgalmas Isten jelenlétéről és győzelméről tanúskodik. Az istenjelenlét, amelyet elsőáldozáskor éreztem, ugyanaz volt, mint amelyet a pápa halálakor éltem át, amikor mindenki sírt a Szent Péter téren, hallgatva utolsó szavait: „Legyetek derűsek, mert én derűs vagyok.” Ugyanezt éreztem a boldoggá avatásakor is, amikor hálával eltelve az egész nép csendben dicsérte Istent, aki közöttünk él.
A gyógyulás, amely a boldoggá avatása napján, 2011. május 1-jén történt Costa Ricában, és amely megnyitotta az utat szentté avatásához, azt tanúsítja, hogy II. János Pál pápán keresztül megtapasztalhatjuk: Isten jelen van közöttünk. A négygyermekes édesanya, Floribeth Mora Diaz gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, agytumora volt. Az orvosok azt mondták, nincs már sok ideje itt a földön. Azon a reggelen, amikor II. János Pált boldoggá avatták, ez az asszony a pápa szavait hallotta: „Ne félj, kelj fel…” Kiment a konyhába, és nagy meleget érzett a testében. Az asszony mindig II. János Pál közbenjárását kérve imádkozott a gyógyulásért: „Te, aki közel vagy Istenhez, könyörögj értem.” Floribeth Mora Diaz teljesen meggyógyult, és az orvosok nem találtak erre magyarázatot. Igazi csoda történt.
Személyesen soha nem beszéltem II. János Pál pápával, de amit mondott és tett a Szentlélekkel eltelve, az gyógyít engem, s továbbvisz papi, szerzetesi hivatásomban a Mennyország felé. És tudom, nem csak engem – sokan tartozunk a Szent II. János Pál-generációhoz…
II. János Pál bátorságot ad nekem a jóra és a bizalomra. Tanít, hogyan lássam meg minden emberben a jót és személyes méltóságát, s arra biztat: a szenvedés azért van, hogy a szeretet kibontakozhasson.
a szerző z Isteni Ige Társasága tartományfőnöke
Fotó: Szalontai Anikó, Kissimon István, archívum
