Kimegyek a konyhába, kiveszem a hűtőből az utolsó túró rudit, és fáradtan lehuppanok a fotelba. A feleségemmel a nap eseményeiről beszélgetünk. Találgatjuk, nagyobbik lányunk vajon miért tombol egy héttel a nyolcadik születésnapja előtt, amiért nem most ünnepeljük. A kisebbik pedig miért követelte egész nap, hogy azonnal mehessen úszni, miért nem akarja kivárni a pénteket, amikor úgyis megyünk.
Emlékeink szerint mi nem ilyenek voltunk. Hálásak voltunk, ha uszodába mehettünk, és fel sem merült bennünk a gondolat, hogy korábban ünnepeljék a születésnapunkat. Vagy nagyon más ez a nemzedék, vagy mi csinálunk valamit nagyon rosszul. Tudjuk, menynyire fontos a nevelésben a vágyakozás, hiszen sok minden érlelődhet meg bennünk a beteljesedésig.
– Példát kell mutatnunk – jegyzi meg a feleségem. – Nem hiába tanítja Joseph Kentenich, a Schönstatt Mozgalom alapítója, hogy „járni járva tanulunk, szeretni szeretve; így kell megtanulnunk önmagunkat is nevelni, az állandó önnevelés gyakorlatával”.
Beszélgetésünk irányt vált. Számtalan eseményt tudunk felhozni az életünkből, melyben gyarlóbbak vagyunk a gyermekeinknél. Kezdve például a rendrakással – az íróasztalom maga a káosz. Pedig miként lehetünk példa képek a gyermekeink számára, ha a nevelési elveket hallják tőlünk, de nem látják a jó példát? Kentenich atya a „nevelt nevelőről” beszél, aki, mielőtt meg követel valamit gyermekétől vagy tanítványától, azt magán is bevasalja.
A kicsomagolt túró rudit feleségemnek nyújtom. Jobb lesz így…
És eszembe jut az anekdotában szereplő bölcs, akihez elviszi gyermekét egy anya, és tanácsot kér, hogyan tudná leszoktatni őt a sok édességről. A bölcs gondolkodik, majd azt kéri, jöjjenek vissza egy hónap múlva. A következő találkozáskor azt mondja a bölcs a gyermeknek:
– Ne egyél sok édességet! –, s a gyermek megfogadja az intelmet. A hálás anya később visszatér a bölcshöz, hogy köszönetet mondjon, amiért sikerült gyermekét leszoktatnia a céltalan édességfogyasztásról, és megkérdezi tőle:
– Miért kérte, hogy jöjjünk vissza egy hónap múlva? Nem mondhatta volna a fiamnak már az első alkalommal, hogy legyen mértéktartó az édességevésben? – kérdi az anya.
– Nem, mert akkor még én is sok édességet ettem – feleli a bölcs.
A Schönstatt Családmozgalom nevében
BM és BR
