III. Béla jól ismerte az akkori világ erőviszonyait, és benne a Magyar Királyságot, amely Szent István után, Szent László uralkodása idején (1077–1095) Európa elismert hatalma volt. Ezt az örökséget kívánta folytatni. Ennek érdekében újjászervezte a királyi kancelláriát, visszaszerezte és megerősítette az ország korábbi területét, gyermekeit pedig Európa jelentős uralkodóival házasította össze. A trónörökös Imre feleségének a hatalmas Ferdinánd aragóniai király lányát, Konstanciát szerezte meg, akinek kíséretében Esztergomba jött Peire Vidal jeles trubadúr is. Margit nevű lányát Iszakiosz Angelosz bizánci császárhoz adta feleségül, Konstancia I. Ottokár cseh király felesége lett, András fia számára pedig a feltörekvő meráni herceg lányát, Gertrúdot választotta feleségül, akinek testvérei révén szorosabbra fűződtek a magyar király rokoni szálai Európa világi és egyházi központjainak családjaival. Merániai Ágnes II. Fülöp Ágost francia király felesége, Hedvig Szilézia fejedelemasszonya, Bertold aquileiai pátriárka, Eckbert pedig bambergi püspök volt.
III. Béla, aki újjászervezte az ország bel- és külpolitikáját, teljesen átépíttette Szent István esztergomi várát, amelynek gyöngyszeme a kápolna volt. Ez a vár többi részével együtt a XVI–XVII. századi török háborúk alatt beomlott, és háromszáznegyven évig a föld alatt volt. Csak 1934–38-ban került napfényre, amikor hazánk Szent István halála kilencszázadik évfordulójának ünneplésére készült. Ekkor a legkorszerűbb műemléki elvek szerint állították helyre.
2000-ben, hazánk állami létének millenniumára a magyar kormány jelentős támogatással segítette az esztergomi vár felújítását. A falképek restaurálására Wierdl Zsuzsanna festő-restaurátor művész, az ICOMOS falkép-restaurátori bizottságának elnöke kapott megbízást. A freskók megtisztítása akkor félbemaradt, s csak 2013-ban folytatódott. Ezért volt zárva a várkápolna az elmúlt tizenhárom évben.
Wierdl Zsuzsanna korszerű technikai vizsgálatokkal megállapította, hogy a kápolna falain öt kifestés emlékét fedezhetjük fel. Az első, a kváderkőből művészien rakott falra felvitt fehér meszelés volt, amely a kápolna építésével egykorú. Ennek évét pontosan meghatározza III. Béla király trónra lépése 1172-ben. A Szent István-i vár korszerű átépítése nem igényelhetett hosszú éveket. A kápolna minden bizonnyal már az első évben elkészült. A meszelt fal elé – az akkori franciaországi gyakorlatnak megfelelően – festett selyemfüggönyöket helyeztek. A királyné, Chatillon Anna, III. Béla király hét gyermekének anyja 1184-ben meghalt. III. Béla ezután a nagy francia király, II. Fülöp Ágost húgának, Capet Margitnak a kezét kérte meg. Margit, az 1183-ban elhunyt Henrik ifjabb angol király fiatal özvegye volt. A tárgyalások közel két évet vettek igénybe. II. Fülöp részletes kimutatást kért a magyar uralkodó jövedelméről. Ez az okmány ma is megvan Párizsban, a Bibliothèque Nationale-ban. Eszerint III. Béla jövedelme azonos mértékű volt a francia és az angol királyéval! Az új királyné 1186-ban érkezett Esztergomba. Erre az alkalomra ékesíthette a király új díszítőfestéssel a kápolnát. Ebből tárultak most fel eddig ismeretlen részletek. Így vált nyilvánvalóvá, hogy a szentélyben két egymás feletti sorban körbefutottak az egymással szembeforduló diadalmas oroszlán ábrázolások. A királyi hatalom fenségét jelző, fénylően aranysárga színben pompázó oroszlán kivételesen nagy művészettel jelenik meg a vörös háttér előtt, a pompásan ívelő zöld életfa oldalán. Teljesen betölti a palmetta levelekkel övezett, közel egy méter átmérőjű, festett korongokat. Ehhez a freskóhoz hasonlóan magas színvonalú ábrázolást nem ismerünk Európában, jóllehet számos kortárs oroszlánábrázolás ismert.
A kápolna szentélyének belső falát kettős oszlopsor kíséri, amely belső támpillérrendszerként tart ja a bordás keresztboltozatot. Ez a megoldás, amely a gótikus építészet nagy vívmánya, Esztergomban egy korú a legkorábbi európai példákkal. A bordák változatos növényi és geometrikus motívumokkal való festészeti díszítése csak most vált láthatóvá, a Wierdl Zsuzsanna vezetésével végzett nagy jelentőségű restaurátori munka révén. Eszerint az esztergomi királyi kápolna XII. századi kifestése európai jelentőségű, amelyhez hasonlót motívumban és művészi színvonalban Európa sehol sem őrzött meg. Ugyanis a Nyugat-Európában fennmaradt XII. századi épületek falképeit az elmúlt nyolcszáz évben folyamatosan megújították, míg Esztergomban, ahol egészen 1934-ig föld alatt voltak a középkori festett részek, megmenekültek az újkori átfestésektől. Ma így előttünk áll, jóllehet töredékesen, de eredeti részleteivel, III. Béla király várkápolnája, egykori fénylően sárga-vörös-kék színekben pompázó belső kifestésével, amelyet a nyugati rózsaablak színes üvegkockáin átsütő napfény tett még színesebbé, és a kápolna vörösmárvány padlózatáról visszaverődő fény káprázatossá. Ebbe a kápolnába lépett be 1186-ban III. Béla király második felesége, Capet Margit francia királylány…
A kápolnát a XIV. században a vár akkori ura, Telegdi Csanád esztergomi érsek (1330–1349), Magyarország prímása, Nagy Lajos király kancellárja festette ki újra, az itáliai trecento festészet szellemében. A hajó oldalfalain, a festett függönymotívum felett az apostolok mellképei jelennek meg, felettük Jézus és Mária életének egyes jelenetei kaptak helyet: az északi falon a Jézus mennybemenetele, a felfelé tekintő apostolokkal, a déli falon pedig a Mária koronázása ábrázolás.
E falképek meg tisztítása és a festett kváderkövek behelyezése egykori helyükre a 2014-es év feladata lesz. Az esztergomi királyi várkápolna XII. és XIV. századi falfestészeti emlékei ékesszólóan hirdetik a Magyar Királyság kiemelkedő szerepét a kor Európájának művészeti életében.
