Még ma is kísért az a zsinat előtti szemlélet, hogy a pápa, a püspökök és papok egyházának, vagyis az egyháznak vannak hívei. Az a jó hívő, aki megszívleli a papok tanítását, követi intelmeiket, s a hit dolgaiban engedelmeskedik nekik. Ebből aztán sajnálatosan következhet az a félreértés, hogy a kereszténység teljes megélése is a papokra tartozik, s a világi keresztény dolga csupán annyi, hogy kövesse a szabályokat.
A II. vatikáni zsinat már foglalkozott ugyan a világiak keresztényi hivatásával, de a téma még nem kapott akkora hangsúlyt, mint amit megérdemelt volna. A zsinat szellemisége ugyanakkor nem zárt szöveggyűjtemény, hanem továbbgondolásra, továbbfejlesztésre szánták annak idején. És ötven év után, napjainkban ennek lehetünk tanúi.
E biztató példa egyáltalán nem csupán bürokratikus átalakítást jelent. Oscar Andrés Rodriguez Maradiaga hondurasi bíboros azt tervezi, hogy a Római Kúriában a világiak helyzetével, ügyeivel, feladataival foglalkozó önálló kongregációt (minisztériumot) hoz létre. Eddig a Világiak Pápai Tanácsa hatáskörébe tartozott ez a téma. Egy tanács azonban csupán ajánlásokat fogalmazhat meg, míg egy kongregáció döntéseket hozhat és irányvonalakat határozhat meg. A világi hívők jelentősége, súlya és feladatai megnövekedtek az egyházban. Nem csupán a paphiány miatt, hanem azért, mert az egyháznak nemcsak papi, de világi keresztény hivatások megélésére is szüksége van.
Világi vagy laikus? Talán jobb volna keresztény hívőkről beszélni, amely hivatásban egyek vagyunk mindnyájan, akiket megkereszteltek.
