A hangulatos városkában sétálva számos szép műemléket fedezhetünk fel. A copf stílusú, 1790 körül készült Szentháromság-oszlop, Egressy Béni, Petőfi Sándor és Szent István király szobra mellett a ferences rendház s a mellette épült római katolikus templom tartozik a fontos látnivalók közé. Ez utóbbi alapkövét 1728-ban tették le, ám a szerény anyagi körülmények között élő szerzetesek csak lassan gyűjtötték össze az építkezéshez szükséges pénzt. Dunaföldvárról ugyan szinte díjmentesen kapták a téglát és a fát, mégis csak 1766-ban fejezték be a barokk stílusú templomot.
Kiss István Simontornya krónikája című munkájában szerepel, hogy az altalaj mocsaras volta miatt „az alapzatot erős tölgyfagerendákból levert pilótákra rakták, és a szentély alatt kriptát is építettek”. A Szent Simon és Júdás Tádé apostolok tiszteletére felszentelt templom gazdagon díszített homlokzatán órapárkányos torony emelkedik. Tolna megye legszebb freskói találhatók itt, a főoltárképet ismeretlen festő készítette, Maulbertsch stílusában; a falképek 1775-ből valók. A nyolc egyszerű mellékoltár képeit barokk stukkószobrok szegélyezik. Hrabovszky Antalné Kiszely Judit hagyatékából készült el az összes oltár és a templom kifestése, így nem meglepő, hogy a főoltáron Szent Antal szobra mellett Judit szobrát is elhelyezték. A templom kincsei között egy 1454-ből származó, gótikus, aranyozott kelyhet is számon tartanak. A legenda szerint a törökök elől a földbe rejtették, később egy jobbágy találta meg kapálás közben. A templom két harangja 1758-ból származik. A simontornyai plébánia látja el Pálfát, Kisszékelyt, Nagyszékelyt és Tolnanémedit.
Ha a 61-es vagy 63-as főúton autózunk, ejtsük útba Simontornyát. Végighaladva a Sió-csatornán átívelő hídon gyönyörködhetünk a dimbes-dombos, barátságos tolnai tájban.
