Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumából tudjuk, hogy Tiszapüspökiben Vendelénusz a szent neve, „a Schwäbische Türkei németségének ajkán Vendelini, Vendilini, (…) s csak a mesébe hajló hagyomány teszi meg királyfinak. Ereklyéit St. Wendelin városa, egyúttal híres búcsújáró hely, a Saar-vidék szakrális súlypontja őrzi.” A legtöbb magyar településen a falu végén áll a szent szobra, vagy ott, ahol az állatok a legelőre jártak. A néphagyomány szerint Vendel-napon a dunántúli és a jászsági gazdák nem fogták be a jószágot, s a vásárra sem hajtották, a Csallóközben élő pásztorok dudaszó mellett vigadoztak.
Csornán a Szent Vendel tiszteletére mondatott mise után hazavitt szenteltvizet a jószág ivóvizébe öntötték, hogy ne érje őket semmi baj. Sok magyarországi német faluban vendelbúcsút (vendelvasárnapot) tartottak. Péliföld-szentkeresztre például a környékbeli települések, Solymár, Vörösvár, Pilisszentiván, Pilisszántó szlovák és német népe zarándokolt el zeneszóval, hogy jószágaiért könyörögjön. A Baranya megyei Magyarlukafán a Vendel-napi búcsú ma is jeles esemény. A régi Pest-Buda német ajkú polgárainak is kedvelt szentje volt Vendel, különösen a Ferencvárosban tisztelték. A milimárik, azaz a tejeskofák között külön kultusza alakult ki.
A meglehetősen ritka és érdekes férfinév irodalmunkban is megjelenik. Jókai Mór Az új földesúr című regényének egyik szereplője a tudós férfiú, Maxenpfutsch Vendelin jószágigazgató, s Krúdy Gyula egyik novellájában a kis pincér is e nevet viseli.
