Az intézményt még Nékó Mileva, San Marco hercegné alapította 1900-ban, és 1901-től először százhúsz, később százötven betegággyal állt a gyógyíthatatlan betegek rendelkezésére. Az épülethez természetesen kápolna is tartozott. 1950-ben a szerzetesrendeket feloszlatták, a hittant megszüntették, a kórházi betegeket szétszórták, az apácákat elűzték, a lelkiatyát kilakoltatták.
A drága jó „tiszi bácsi” 1899-ben született Úny községben. Édesapja kovács volt, hatan voltak testvérek. Főpásztora, Serédi Jusztinián hercegprímás nevezte ki hittanárnak a Toldy Ferenc Gimnáziumba. Kinevezéséről Klebelsberg Kuno gróf (1875–1932), az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter gondoskodott. Az atya mindig csak a szépre, jóra, nemesre és a hazaszeretetre tanított. Hittanórái igen tartalmasak voltak, vasfegyelmet követelt. Hétköznapi problémáinkat mindig meghallgatta, segítőkészen fogadta, és ha kellett, a szülőkkel is konzultált.
Tanítványaiban papi hivatásokat is igyekezett ébreszteni. Büszke volt arra, hogy egyik tanítványa, Balinszki-Csepecz Boleszláv Imre pap lett. (Óbudán plébános, a Magyar Rádió vallási adásának szerkesztője.) A kommunisták őt is üldözték. Amikor a hittan tanítását 1949-ben fakultatívvá tették, egy ideig óbudai lakásán tanított. Sokan megilletődve léptük át az Irgalomház küszöbét, ahol szemben találtuk magunkat a hatalmas, színes Pietà-szoborral, melyet – hála Istennek – sikerült megmenteni. Jelenleg az Árpád híd budai hídfőjénél lévő, Szent Péter és Pálról elnevezett apátplébánia-templomban látható. Aztán egymás után jöttek a keresztek. Nélkülözés, betegségek, műtétek. Tanítványai közül csak néhányat említenék meg: Balinszki-Csepecz Boleszláv Imre plébános, Rauch Attila pálos szerzetes, Meggyesi (Marenyák) László főlevéltáros, Meggyesi (Marenyák) Rezső tanár, Hofer Tamás néprajzkutató, Hofer Miklós, Ybl- és Széchenyi-díjas építész, Ribári Ottó Batthyány-Strattmann László-díjas fül-orr-gégész, audiológus és sorolhatnám tovább.
Petró László életének hetvenkilencedik, áldozópapságának ötvenötödik évében, 1978. szeptember 24-én költözött el a mennyei hazába. Végakarata szerint Únyban temették el. Sírja a templom bejáratánál van, két paptestvére társaságában. Ravatalán, az óbudai temetőben, testét az a Pálos Iván esztergomi segédpüspök szentelte be, aki később, 1979. november 11-én, szentmise keretében is imádkozott érte egykori diákmiséink helyszínén, a kapucinusok templomában (Budapest I., Corvin tér), a Toldy Ferenc Gimnázium fennállásának 125. évfordulóján. Sírkövén gyászjelentésének két első sora olvasható: „Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok…” (Dán 12,3)
Hidvégi (Handl) Iván,
1953-ban érettségizett öregdiák
(IV. a osztály)
