Főleg pedig jó, ha hazatérve Krisztust és az ő igéjét próbáljuk életünk középpontjába állítani. A mintegy 90 pap és 160 világi résztvevő lelkesen együtt dolgozott, együtt gondolkodott az előkészített program alapján. Jó volt megtapasztalni, hogy püspökök, papok és világiak is hasonlóképpen látják a jelenkor bajait, amelyek az egyházra is árnyékot vetnek, és sürgős, de megfontolt lépéseket követelnek. Jó volt érezni, amint egyházunkban a jövőt tervező gondolkodás egyre sürgetőbb igénye kibontakozik. Ezt bizonyították a meghívott, neves előadók gondolatai, a kiscsoportos és folyosói beszélgetéseink, valamint a plénumok tapasztalatai is.
A papság számának fájdalmas fogyása, a hivatások csökkenése világtendencia. Ezért is hallgattuk nagy érdeklődéssel Spányi Antal székesfehérvári püspök beszámolóját az egyházmegyéjében kialakult nehéz helyzetről, kitörési elképzeléseiről, meghozott intézkedéseiről. Egyre világosabb: plébániai segítők, elkötelezett világiak nélkül megszűnhetnek egyházközségek, be lehet zárni a templomokat, mint nyugaton. A Bibliai remény a XXI. század társadalmában című záró előadás összegezte számunkra a három nap tapasztalatait: keresztény reményünk alapja a Biblia, a megtestesült Ige, az egész kinyilatkoztatás. Ha életünket, közösségeinket, egyházunkat az ősforrásra alapozva kezdjük megújítani, akkor van okunk a reményre.
