Ám a házasságkötés után a lány már nem szőtt többé, és a fiú csordája is szerteszét legelészett. Az egek királya éktelen haragra gerjedt, és a Tejutat a két fiatal közé terelte. Lányának megígérte, hogy a hetedik hónap hetedik éjszakáján találkozhat hitvesével, de csakis akkor, ha ismét szorgalmasan dolgozik. A várva várt nagy nap elérkezett, de a szerelmesek nem tudtak átkelni a Tejúton, hogy találkozhassanak. Ekkor szarkák repültek a Tejút fölé, és szárnyukat összeérintve hidat építettek, hogy a házaspár ismét együtt lehessen, ha csak egyetlen éjszakára is. A japánok úgy tartják, hogy ha ezen a napon esik az eső, a szarkák nem tudnak eljönni, és biztosítani az átkelést, így a szerelmeseknek a következő esztendőig kell várniuk, hogy újra láthassák egymást.
Japánban – s most már a világ több pontján is – július 7-én az emberek dallal, tánccal, látványos felvonulással ünnepelnek. Az utcákat tanabata díszekkel ékesítik, bambuszrudakra versekkel teleírt papírzászlókat függesztenek, sokan a leghőbb kívánságukat írják föl színes papírcsíkokra, s azokat tűzik a bambuszágakra. Tavaly Budapesten, a Fővám téri vásárcsarnokban nálunk is megrendezték a japán csillagünnepet, harcművészeti bemutatóval, origamifoglalkozással, csellókoncerttel emlékezetesebbé téve a nem mindennapi eseményt. A csillagünnep azonban nemcsak a japánoknak teremt alkalmat arra, hogy a felhőkön túlra, a tiszta égboltra nézzenek. Színes vagy hófehér papirosra leírhatjuk ilyenkor a legtitkosabb kívánságunkat, s egy év múlva majd meglátjuk, teljesült-e, avagy sem.
