De talán még ennél is fontosabb, hogy Tamás az első, aki a Mestert Istennek szólítja, aki először érti meg és hiszi, hogy Jézus és az Atya egy. Nem a kétkedés tehát Tamás legfontosabb tulajdonsága, éppen ellenkezőleg. Erről tanúskodnak azok a legendák is, amelyek az apostol indiai működéséről szólnak.
Tamás 52-ben érkezett India déli részébe, ahol néhány év alatt olyan életerős egyházat alapított, mely dacolva a történelemmel, a környező vallások térhódításával és a távolsággal, amely Rómától elválasztja, azóta is létezik. A Tamás-keresztények, hivatalos nevükön a szírmalabár katolikus egyház, a legnagyobb keleti rítusú közösség. Egy időben még Rómával is küzdenie kellett. Az Indiába érkező misszionáriusok ugyanis vadhajtásnak tartották az ott talált keresztény közösséget, és be akarták azt olvasztani a „latin” egyházba. Végül a II. vatikáni zsinat végérvényesen elismerte a szírmalabár egyház autonómiáját és hagyományainak értékét. Ennek a közösségnek erős, kitartó és tanúságtevő hitében rajzolódik ki Tamás apostol igazi alakja.
