A konferencián részt vett Matovics Csaba megbízott intézetparancsnok, valamint a büntetés-végrehajtási intézmény más vezetői és munkatársai, Kiss-Rigó László szeged–csanádi érsek, illetve a börtönlelkészi szolgálatban tevékenykedő lelkipásztorok Szegedről és az ország több városából.
Az eszmecsere középpontjában az életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek lelkigondozása állt. Volford Róbert, a Szegedi Fegyház és Börtön büntetés-végrehajtási osztályvezetője bevezető beszédében hangsúlyozta: amíg a fogvatartott kapcsolatot tarthat fenn a családjával, rokonságával, addig van miből lelkierőt merítenie az élethez. Ha ez a támasz megszűnik – például a szülők halála miatt –, az végzetes lehet az elítéltre nézve. Teljesen elveszítheti az életbe vetett bizalmát, és akár maga ellen is fordulhat.
Juhász Tibor börtönlelkész, aki hosszú évek óta látja el szolgálatát Szegeden, előadásában a Csillag börtönben tapasztalható vallási és lelki életet is bemutatta. A büntetés-végrehajtási intézmény falai között, ha lehet, még nagyobb a hit jelentősége – hangsúlyozta a lelkész –, hiszen anélkül nincs, ami helyes mederben tartsa, irányítsa az elítélt életét. A börtönlelkész a fogvatartottak elé Jézus tükrét tartja, aki maga „az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). Ha az elítéltek Jézus irgalmas szeretetének és keresztáldozatának fényében tudnak bűneikre tekinteni, akkor van remény a megtérésre. A börtönben fontos, hogy a tékozló fiú példáját alapul véve tekintetünket mindig Jézus Krisztusra szegezzük – fogalmazott a lelkipásztor.
