Máthé György plébános megemlítette: régen voltak ennyien az istenházában, s valóban: a város minden pontjáról, sőt a közelebbi és távolabbi egyházközségekből is sokan érkeztek. A felfokozott érdeklődés Don Bosco személye mellett Sándor Istvánnak is szólt, akit ebben a templomban kereszteltek, az ereklyétől néhány méterre lévő keresztelőkútnál, mutatott Máthé plébános egyszerre a két jelképre, s ezzel történelmi ívet vont a szalézi alapító lelkisége és annak továbbélése között.
Ábrahám Béla szalézi tartományfőnök a templom előtt éppen interjút adott valamelyik televíziós társaságnak. Körülötte a közeli katolikus iskola diákjai múlatták az időt tanáruk vezetésével – vidám körjátékban szaladgáltak. Nincs ebben semmi ünneprontó, éppen ellenkezőleg, illeszkedett ahhoz a bizonyos Don Boscó-i mosolyhoz – nevelési programhoz –, amelyet a rendalapító 1884-es levelében így foglalt össze: „…hogy szeressék őket a nekik tetsző dolgokban, éspedig úgy, hogy részt vesznek gyermeki kedvteléseikben.”
Béla atya a templomban így fogalmazott: a szaléziek lelkisége tulajdonképpen Don Bosco élete. Küldetésük – gondolom közben – legújabban találkozik Ferenc pápa szociális kérdések iránti fogékonyságával, s így nyer világegyházi távlatot. A diákok osztályonként vonultak be a templomba, körbejárták az ereklyét, Máthé György minden csoportnak külön elmagyarázta: a kézereklyét az üvegkoporsóban látható – viaszból vagy műanyagból készült – Don Bosco-testmásolat mellkasában helyezték el. A gyerekek értik vagy kevésbé értik, mindenesetre tudják, illedelmesen kell viselkedniük. Eszembe jut, elnézve őket, hogy bizonyára ott van közöttük az a kisfiú is, aki a Sándor István életéről készült filmben a Szolnokon felcseperedő Sándor Istvánkát játszotta. Vajon ő milyen gondolatokkal és érzésekkel hallgatta a plébános atyát, aki bejelentette a friss hírt: a szentatya rendelkezése szerint október 19-én a budapesti Szent István-plébánia előtti téren avatják boldoggá Sándor István szalézi testvért. Szolnokon ma már egyre többen ismerik az ő személyét és életét, majd a kommunista időkben bekövetkezett vértanúhalálának körülményeit. A boldoggá avatást követően a Ságvári Endre körút Boldog Sándor István nevét viseli a jövőben.
Máthé plébános a maga határozott egyéniségével, ugyanakkor kedves humorával szólította föl a szolnokiakat és a környékbelieket: a boldoggá avatás napján, aki csak teheti, vegyen részt a budapesti ünnepségen, a többiek pedig televízión kövessék figyelemmel az eseményt. S remélhetőleg előbb-utóbb Sándor István személye és élettörténete a mai fiatalok érzelmi közelségébe is kerül.
Fotó: Cser István
