Nagy lehetett az öröm, amikor megérkeztél. Mennyei Atyánk ölelő karja, Krisztus világossága, a Szentlélek tüze és a Szűzanya, égi édesanyánk csókja fogadhatott, amikor beléptél a mennyország kapuján. Hazaértél.
Nekünk még nehéz a szívünk. Nagyon hiányzol! De enyhíti fájdalmunkat a tudat, hogy te már a végtelen boldogságból tekintesz le ránk.
Gondolom, örömteli, nagy, régi-új találkozások részese vagy. Pongrátz Ödön bácsi most biztosan azt kérdezi: „Hát te? Mit keresel itt? Nem jöttél egy kicsit túl korán? – Majd hozzáteszi: – Hogy van a család? Hogy vannak a Lezsák lányok (mindig így hívott minket), és elnök úr jól van-e?” Aztán felidézitek a jó kis pingpongmeccseket, a kiskunmajsai ’56-os vetélkedőket, táborokat. Mindszenty József bíboros úr külön köszönthetett: „Jó napot, Csaba! Örülök, hogy személyesen is megismerhetem. Úgy tudom, a lakiteleki Mindszenty József Politikai Kollégium tagja volt. Figyelemmel kísértem helytállását. Szívemnek kedves volt látni, hogy közéleti tevékenységében is mindig hiteles ember volt, hogy közösségteremtő munkájával összehozta az embereket, és a kultúra közvetítésével építette a magyar nemzet jövendőjét.”
S gondolom – biztos, ami biztos –, egyből jelentkeztél a mennyei focicsapatnál, hogy szóljanak, ha meccs van, mert akkor jönnél te is.
Én meg próbálok elcsendesedni, s megnyugodni Isten akaratában. Még a könnyeimmel küzdök, hisz váratlanul ért mindez. Tudom, most azt mondod: „Rita, mosolyogj! Nem mentem el, csak hazaköltöztem. Lélekben mindig ott leszek veletek, de már innen intézem a dolgokat. Hidd el, jobban tudok így segíteni, közbenjárni értetek. S jó nekem itt lennem, Isten végtelen szeretetében.”
S én mindezt jól tudom.
De azt még hadd mondjam el, mennyire hálás vagyok Istennek, hogy ismerhetlek. Nem tudlak eléggé megköszönni neki. A mindszentys éveket, a barátságot, a közös munkát, a lakiteleki beszélgetéseket, sörözéseket, a tábortűznél hajnalig tartó énekléseket. Az életed, ahogyan őszintén, tisztán, becsülettel élted.
A családod iránt tanúsított végtelen szeretetedet. Emlékszem, Eszterrel végigmosolyogtátok az esküvőtök minden percét – azóta se láttam ilyet senkinél –, s nekem ez úgy tetszett! Boldogok voltatok, és örültetek egymásnak. Később is mindig büszkén mesélted, milyen nagyszerű a feleséged, a gyermekeidről megmutattad a legfrissebb képeket, és elújságoltad a legújabb eseményeket, azt, hogy Marci, Kristóf vagy Adél éppen mit alakított. Jó volt megtapasztalni azt a sugárzó örömet, amely belőled áradt. A férjből, az édesapából.
Köszönöm hiteles életpéldádat, mellyel a közéletben, a politikában előttünk jártál. Odaadó közösségteremtő munkádat, töretlen lelkesedésedet, a világ nagy dolgairól és a hétköznapok jelenlegi állásáról szóló nagy beszélgetéseket. S azt, hogy mindig a nemzet felemelkedése érdekében tettél, dolgoztál. Ez sok erőt adott nekem is. Tudtam: egy csapat vagyunk. Maradunk is! Ez a gondolat örömmel tölt el, s talán már mosolygok is…
Sok emlék került most elő a szívemben, de ezt te már nálam is jobban tudod. Hiszen te már teljes valóságában éled a jelenlétet.
Csaba, nem búcsúzom. Hiszem és tudom, Isten végtelen szeretetében még (személyesen is) találkozunk!
Mészáros Csaba
(1979–2013)
Esztergomban, a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban érettségizett (1997).
Tanári és művelődésszervező diplomáját a szegedi tanárképző főiskolán szerezte.
A Lakitelek Népfőiskolán a Mindszenty József Politikai Kollégium tagja volt 2003–2004-ben.
A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán történelem szakos bölcsészként és középiskolai tanárként diplomázott (2005).
Lezsák Sándor munkatársaként számos ’56-os vetélkedőt és tábort szervezett. Lakiteleken, a népfőiskolán a Rendszerváltó Archívum vezetője volt 2007–2008-ban.
2008 és 2011 között a zsombói József Attila Közösségi Ház és Könyvtár igazgatója volt.
A Szegedi Tudományegyetemen társadalomelméletet és művelődéstörténetet tanított óraadóként.
2011-től a Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ igazgatója volt.
2013. március 30-án megtért Teremtőjéhez.
Mészáros Csabát a Nemzeti Fórum, Lezsák Sándor és munkatársai, valamint a Lakitelek Népfőiskola saját halottjának tekinti.
Gyászolja felesége, Eszter és gyermekeik: Márton, Kristóf és Adél.
