Bizonyára óriási szerepe van abban, hogy a máltaiak programjai, akciói annyi szellemes ötletet valósítanak meg, bizonyítva, hogy nem csak pénzkérdés a szegények megsegítése. A máltai kezdeményezésekről hallva meg-megkérdezem magamtól: „Ezt vajon ki és hogyan találta ki? Mi okozza, hogy nekik mindig sikerül egy kis reményt csepegtetni belém a leszakadt térségek jövőjét illetően?” Biztos vagyok benne, hogy egy vezető karaktere, személyisége erősen kihat az általa irányított szervezetre. Így van ez Vecsei Miklós esetében is. Egy apró példa: a máltai orvoscsoport mindig ugrálóvárral érkezik a falvakba, hogy a gyerekek örüljenek — ha erről hall az ember, máris egy kicsit jobb kedve támad. Nemcsak statisztikákról, és nemcsak, sőt elsősorban nem segélyösszegekről, ruha- és ételosztásról van szó. Hanem a remény visszaadásáról, a befogadásról, baráti kézfogásokról, a sorsközösség vállalásáról a legszegényebbekkel. Ez, az evangélium szerény szolgálata Vecsei Miklós útja.
