Lírai jelenetekről egy drámai korban

Az új fő-ze­ne­igaz­ga­tó, Győriványi Ráth György misz­­szi­ó­já­nak tart­ja, hogy a tár­sa­sá­got vis­­sza­ve­zes­se a nem­zet­kö­zi él­vo­nal­ba, aho­vá va­ló, aho­va tar­toz­nia kell(ene). Az évad kon­cert­so­ro­za­tát már ez a nem­zet­kö­zi­ség jel­lem­zi, sőt ta­lán a fá­jó­an kar­csú — fő­leg kon­cert­fel­vé­te­le­ket tar­tal­ma­zó — diszkográfia is bő­vül­get­het. A producerkedő ba­ri­ton, Hor­váth Ádám köz­re­mű­kö­dé­sé­vel (és az ő cím­sze­rep­lé­sé­vel), me­cé­ná­si, ban­ki tá­mo­ga­tás­sal vet­ték le­mez­re a na­pok­ban az Anye­gint. Rög­zí­té­sét kö­ve­tő­en de­cem­ber 4-én, a Mű­vé­sze­tek Pa­lo­tá­já­ban — Káel Csa­ba ren­de­zé­sé­ben — szce­ní­ro­zott for­má­ban szó­lalt meg a nép­sze­rű Csaj­kovsz­kij-ope­ra. Az elő­adást a ka­riz­ma­ti­kus né­met kar­mes­ter, Christoph Eschenbach ve­zé­nyel­te, aki im­már visz­­sza­té­rő ven­dé­ge a Fil­har­mó­ni­ai Tár­sa­ság­nak. Az ér­zé­keny, ér­tel­me­ző és ka­rak­te­res ze­ne­ka­ri hang­zás te­hát ga­ran­tált volt. Kép­za­var­ral él­ve „a szél­ró­zsa min­den irá­nyá­ból” ér­ke­zett szó­lis­ta­gár­dá­ból ki­ma­gas­lik a né­met Michaela Kaune hi­te­les-ár­nyalt Tat­já­ná­ja, az auszt­rál Steve Davislim „mozartosan ide­gen” Lenszkije és a ve­ze­tő olasz bas­­szus­ként szá­mon tar­tott Ferruccio Furlanetto meg­kér­dő­je­lez­he­tet­len Gre­min her­ce­ge.
Va­ló­szí­nű­sít­he­tő, hogy a le­en­dő le­mez kü­lön­le­ges­ség­nek és nem „eta­lon­nak” szá­mít majd a gyűj­tők kö­ré­ben; ne­künk, ma­gyar „druk­ke­rek­nek” pe­dig egy fon­tos ál­lo­mást jel­ző, idéz­he­tő hang­do­ku­men­tum le­het be­lő­le.  
Csaj­kovsz­kij egyik le­ve­lé­ben ír­ta ké­szü­lő mű­vé­ről, az Anye­gin „lí­rai je­le­ne­te­i­ről”: „Ter­mé­sze­te­sen az ope­ra nem drá­mai, in­kább a hely­zet­áb­rá­zo­lás­ra ad ki­tű­nő ze­nei al­kal­mat.” Más­hol pe­dig: „Há­la Pus­kin láng­el­mé­jé­nek, köl­té­sze­te a vers­írás szűk korlátai kö­zül a ze­ne vég­te­len bi­ro­dal­má­ba is át­ha­tol. Mű­ve­i­ben — a bel­ső tar­ta­lom­tól füg­get­le­nül — sok olyan ze­nei hang­zást ta­lá­lok, amely a lé­lek leg­mé­lyét érin­ti meg. Ez a dús hang­zás már ma­ga a ze­ne.”
Mond­ják, Csaj­kovsz­kij föl­di éle­té­ért drá­ga árat fi­ze­tett: lel­ke gaz­da­gon ér­ke­zett és kol­dus­sze­gé­nyen tá­vo­zott. Az Anye­gin is bi­zony­ság: tény­leg min­de­nét oda­ad­ta.