De sokan vannak a nagyszerű fiúk. Kovács Adorján széles vállú, kisportolt alkat. Matematikaóra előtt beszélgetünk vele és névrokonával, Kovács Dávid osztálytársával és barátjával. Sietnének az órára, pedig igazgatói engedéllyel vannak távol. „Fontos minden tanóra, mert matematikából emelt szintű érettségire készülünk. Az utolsó hónapokban különösen rá kell hajtani. Holnap témazárót írunk függvénytanból.”
Adorján a műszaki egyetem villamosmérnöki vagy mechatron mérnöki szakára készül. Dávid mérnökinformatikus szeretne lenni. Kellő szerénységgel mondja: „ha fölvesznek…” Megelőlegezni persze nem szabad, de megtudom, tavaly az országos középiskolai versenyen latinból kilencedik lett! Merthogy „mintegy mellékesen” abból indult.
Nemcsak osztálytársak és barátok, szobatársak is. A nagyok négyen laknak egy hálóban, az alsó osztályosokat harmincas háló várja. A nagyok már önállóan, szobájukban tanulhatnak, persze akkor is rajtuk a prefektus tekintete.
„Már látszik előttünk a cél”, mondják, „butaság lenne elbliccelnünk az időt”.
Adorján kitaposott úton jutott Qpacra. Ide járt bátyja és két unokatestvére. Dávid az első pannonhalmi diák a családjában. „Szüleim ajánlották, elhoztak a gimnázium nyílt napjára, s azonnal megtetszett a légkör.”
Igen, a légkör. Ami talán nem is ragadható meg egykönnyen. Csak az egész.
Dávid büszke az iskolájára. Ha kérdik, s bárhol említi, hogy Pannonhalmára jár, a reakció ismétlődően ugyanaz: Ja, Pannonhalmára! Az más!
Amikor arról kérdezem őket, nem unatkoztak-e hat év alatt, csak mosolyognak: „Ennyi lehetőség mellett?!”
Dávid hozzáfűzi, ízes diákfogalmazással: „Nekem tökre szakaszos volt a gimi. Amikor idekerültem, az első évben irtóra élveztem: ezt nekem találták ki. A magam lábára állhatok, távolabb a szülőktől… Később voltak évek, amikor kissé »unatkoztam«, de Adorján azt ajánlotta: vegyek részt mindenben, amiben csak lehetséges!”
Miben lehet részt venni?
Talán hihetetlen, de nyolcvanhétféle szakkör és különóra várja a diákokat! Nyolcvanhét szakkör! Mindegyiket persze nem lehet kipróbálni. „Jártam zeneórára, trombitálni, részt vettem a Big Bandben. Iskolánk énektanára egyben jazz-zenész, ő csinált egy bandát.
Aztán az irányítástechnika…” Az IC-k világában programoztak liftet, vasúti átkelő jelzőlámpáját… Aztán a nyelvi szakkörök. „Angolból és franciából szereztem nyelvvizsgát, korábban elsajátítottam a könyvkötészetet, most filozófia szakkörre járunk Dáviddal.” Aztán a sport, az atlétika. Adorján korábban rendszeresen ötezreket futott, edzői irányítással. S az elmaradhatatlan kosarazás és a foci. Dávid ezek mellett még vívott is.
Pannonhalmán hagyományosan híres a várkör futása. Délután kettő és négy között feltűnnek a csoportok, s róják a köröket. Mindez természetesen a közösségi életet is jelenti. Adorján szerint: „A tanulás és a közösség. S ezek találkozása… jó élmény egy fárasztó nap után este együtt focizni.”
Szinte provokálom őket: a velük hasonló korú fiúk odahaza részt vehetnek az élet nyújtotta mindenféle szórakozásban. Nem érzik-e ennek hiányát, nem gondolják-e, hogy el vannak zárva a világ „örömeitől”?
„Nem maradtunk ki semmiből” – s érzem, Dávid őszintén mondja ezt. Meg is indokolja, Adorján egyetért vele: „Mi az, amiben itt nem lehet részünk? Ami meg nincs meg itt, arra bizony nem is igen vágyunk.”
Tudom – sajnos ilyen a korszellem – a drogra gondol például. Qpacon nincs helye ennek! Titusz atya megerősíti: „Semmilyen körülmények között nem tűrnénk el.”
Mit mondanának az érettségiző srácok egy gimnáziumot most kereső fiúnak? Ajánlanák-e Pannonhalmát?
„De még mennyire! A jó dolgokhoz itt könnyen hozzá lehet szokni. Hat év után bizonyos dolgok tökre alapvetővé váltak. A tanárok magas szintű felkészültsége… Hozzászoktunk az oktatás kiemelkedő színvonalához. Sokkal mélyebben tanulunk a dolgokról…” majd hozzáteszik: „Ez Pannonhalma egyik rétege. A másik a közösség. Bizonyára az évek múlásával tudjuk meg igazán, mennyire mély barátságok szövődtek itt.”
Gazdag, élményteli világ. „A szalagavatón nézegettük a régebbi fényképeket. Külsőleg is hatalmas változáson mentünk át, hát még belsőleg.”
„Kinyílik itt a világ” – mondja még Dávid, az órára pillant, mindjárt kezdődik a matek, de nem szeretne illetlen lenni türelmetlenkedésével. Jól nevelt, összeszedett fiúk. „Olyan ismereteket kapunk itt, amiket másutt talán nem; olyan összefüggéseket ismerünk meg, amiket sok iskolában nem világítanak meg ilyen módon.”
Még megkérdem őket, mi a véleményük a mostani diákmozgalmakról. „Aktuálpolitikai kérdésnek látjuk, de nem szeretnénk, ha a véleményünket bárki Pannonhalma véleményével azonosítaná.” Mennyire érett, okos, meggondolt válasz… Íme, a magyar ifjúság! Ez is a magyar ifjúság. Kupaci fiatalság!
Fényképezte: Cser István
A tanulható nyelvek
A diákok angolt és németet tanulnak első nyelvként, másodikként
olaszt, franciát vagy latint, délután választhatnak a spanyol, portugál,
orosz, japán, héber, lovári és arab közül. Mostanában egyre nagyobb az
érdeklődés a japán nyelv iránt.
Kisállatok
A diákok magukkal hozhatják otthon megszokott, gondozott kisállataikat.
Barátaik külön helyiségben kapnak szállást. Az állattartásnak Csanaki
Szabolcs biológiatanár a felelőse, s természetesen mindenki maga törődik
kedvencével. Vannak itt rágcsálók, madarak, egy különleges törpetyúk,
valamilyen trópusi pókfajta, amelynek folyamatosan fényre van
szüksége. (Oroszlánnal, elefánttal, lóval, tevével nem találkoztunk…)
