Az életolajozó nevetésről

 

A kötet négy fő fejezetből áll. A nevetés morfológiájáról, élettanáról, a nevetés és a mosoly ontogeneziséről éppúgy szó esik benne, mint a humor fogalmáról, a mosolykultúráról, a nevetés agresszív formájáról, a kinevetésről vagy éppen a csiklandozásról. (Ez utóbbi garantáltan nevetést eredményez, hangos és csengő kacajt csal elő különösen a kisgyerekekből, akik még élvezik is, ami a felnőtteknek gyakran kínszenvedés.)


A nevetés kultúrtörténete cseppekben című fejezet bemutatja például a karnevál vidám őrületét, az udvari bolondok izgalmas világát, a bohócok művészetét, a humoristák személyiségét, részletes képet ad a különféle vicctípusokról. A szerzők arra figyelmeztetnek: „(…) életünk tele van egyszerű, mégis magával ragadó, nevetnivaló, boldogító eseményekkel és dolgokkal. Tessék észrevenni őket! (…) Aki már látott hatpettyes katicabogarat az ujján felmászni, és a begyéről a végtelennek nekilendülve felröppenni, az tudja, miről beszélünk.”

 

A nevetés gyógymód is, hiszen testi-lelki jó hatásai a szervezetünk hasznára válnak, s képesek aktiválni a bennünk lévő öngyógyító erőket. A belső derű hozzájárul ahhoz, hogy könnyebben leküzdjük a betegséget. A bohócdoktorok szolgálatának kedvező hatásait ma már senki sem kérdőjelezi meg, de az az idő még messze van, amikor a kórházakban humoros filmek vetítésével csillapítanák a betegek fájdalmait. Amit viszont mi magunk is megtanulhatunk, az a stresszoldás a humor és nevetés segítségével. Érdemes kipróbálni, nem kerül semmibe!

(Bagdy Emőke – Pap János: Ma még nem nevettem. Illusztrációk: Szűcs Édua. Kulcslyuk Kiadó, Budapest, 2012)

(A kötet kapható az Új Ember Könyvesboltjaiban)

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .