Meggyőződése szerint Isten arra hívta őt, hogy ezeket a fiúkat nevelje, tanítsa, gondjukat viselje, és elvezesse hozzá. Számos korabeli dokumentum, levél, életrajzi írás tanúskodik arról, hogy hacsak tehette, Don Bosco a „fiai” között töltötte az idejét: részt vett játékaikban, szórakozásaikban, közel került hozzájuk, meghallgatta őket – érdekelte minden, ami ezekkel a fiatalokkal történt. Sosem volt velük leereszkedő, elítélő, önhitt felnőtt, hanem a barátjukká vált.
A mai szaléziak, Don Bosco mai követői ugyanezt teszik – a jelenkori viszonyokhoz igazodva. Ezért találkozhatunk velük az oratóriumokban és azokon kívül is a fiatalok társaságában. Nem idegenek tőlük a helyek, ahol a mai fiatalok megfordulnak (legyen az akár az internet virtuális világa), értik a nyelvüket, megértik problémáikat. Segítik őket a serdülőkor útvesztőiben, átsegítik a testi-lelki növekedés néha fájdalmas buktatóin, és elkísérik egészen a felnőtté válásig.
