A méz mint édesítőszer hajdan ritka és megbecsült kincs volt, a belőle készített tésztának helyenként misztikus erőt is tulajdonítottak. Az ókori görögök a halott szájába mézeskalácsot tettek, hogy ezzel engesztelhesse ki az alvilágot őrző, félelmetes és mogorva Cerberust. Magyarországon már az aquincumi ásatásoknál is találtak mézeskalácssütésre használt égetett cserépformákat. A mézből, drágasága miatt, csak ünnepi alkalmakkor készült sütemény. Az 1200-as évektől a kolostorok lakói készítettek vallásos tárgyú figurákat, életképeket. Minthogy a magyar méhész nemzet, nem meglepő, hogy már egy XVI. századi iratban is szerepel utalás a „mézes báb”-ra. Az első magyarországi mézeskalácsos céh valószínűleg 1619-ben alakult Pozsonyban, de Kassa is mézeskalácsos központnak számított. A XIX. századi vásárokban a legények gyakran vettek kedvesüknek tükrös, feliratos mézeskalácsszívet szerelmi ajándékként. A mézeskalács házról Jancsi és Juliska története jut eszünkbe, de mézes tésztából mi magunk is készíthetünk házikót, ha elég bátrak és vállalkozó kedvűek vagyunk, és van elég türelmünk…
És most jöjjön a már említett mézes receptje! Hozzávalók: 1 kg liszt, 36 dkg porcukor, 2 csapott evőkanál szódabikarbóna, 2,5 dl méz, 5 dkg margarin, 2 egész tojás és 2 tojás sárgája, mokkáskanálnyi szegfűszeg, fahéj. A hozzávalókat összegyúrjuk, és a tésztát szobahőmérsékleten két órát pihentetjük. Háromnégy milliméter vékonyra nyújtjuk, és formával szaggatjuk. Előmelegített sütőben öt-hat percig sütjük. Megkenhetjük tojásfehérjével, díszíthetjük dióval, mazsolával, mandulával, illetve porcukorral felvert tojásfehérjével mintákat is rajzolhatunk rá.
